Gondolatok a szerénységről

A szerénység egyrészt a szellemi fejlődés egy lehetséges módját, másrészt a javak megtartásának módszerét mutatja.
 A belső erőhöz, biztonsághoz és nyugalomhoz kívülről befogadó és elfogadó közeg párosul.
A változások törvénye szerint, ami megtelt az kiürül és ami üres az megtelik.
Ez jellemző az emberi életre is. 

Itt a szerénység, mértékletesség jelzi az "ürességet", s mivel minden a szerény felé áramlik, ezért várható nagy siker.
A növekedés a belső fejlődés függvénye: az önfegyelem és a szerény visszafogottság tiszteletet és hírnevet von maga után.
 

Mireisz László

A szerénység jelentése: az ember igazságosan mérlegeli belső dolgait, s ez nyilvánul meg "külső életében";

"Tiszta szívből szól a száj.

 Annak mutatom magam, aki valóban vagyok."

Valódi éntelenségről van szó!
Itt az ember pontosan tisztában van a saját értékeivel!
Az éntelenség az embert "láthatatlanná" teheti - de tettei megmutatkoznak.
Ha szerény vagy, vesztéstől nem félsz, és a győzelem nem részegít.
Ha szerény vagy, tetted jutalmával nem törődsz, maga a tett az örömöd.
Szolgálsz, de nem úgy, mint egy szolga, hanem úgy, mint egy király; nem gyávaságból, gyengeségből, tehetetlenségből - hanem bátorságból, erőből, tehetségből.
Alázatosnak (éntelennek) senki sem születik.
Ezt csak nagy munkával tudod elérni: önismerettel, életismerettel és a szüntelen "mérlegelés" jógájával.
Mérlegelés azt jelenti, hogy az egyik oldalon van a gőg, a hatalomvágy és az önzés - a másik oldalon a megalázottság, szolgalelkűség és a reménytelen kifosztottság.
Az alázat pontosan KÖZÉPEN van, ahol mindezekből semmi sincs, csakis méltóság, szabadság és az isteni egység érzete.
 

Müller Péter