Adventi
elmélkedések 20. - "Ne aggódjatok az életetekért.."
„Ne
aggódjatok az életetekért..Ti keressétek először az Isten
országát és annak igazságát és mindent megkaptok hozzá. (Mt.
6,25.)
A
mai világ egyik legnagyobb gondja, hogy talán nem hiszünk az
Isteni gondviselésben.
Logikus, hogyha nem az Isten szeretetétől
várom életem ajándékait, akkor én kell, hogy magamnak
kiharcoljam, kiügyeskedjem azokat az értékeket, mindennapi
javakat, amikre szükségem van.
A hívő
ember számára az Isteni gondviselés egy garancia: elég a mának a
maga baja, a holnapi nappal nem kell, hogy törődjek, mert az Isten
jósága gondomat viseli.
Ha nem hiszek, akkor magam kell a magam
számára, a holnapra, a holnaputánra, és a mindennapokra garanciát
biztosítanom. Ilyenkor jön az emberi önzés, kapzsiság, a
harácsolás, a gyűjtés vágya, és itt nincs megállás, sosincs
„elég”.
Krisztus
ingyen jött közénk, őt nem kiérdemeltük, vagy megszereztük,
hanem ő önként, szeretetből jött közénk, adta magát nekünk.
Életem igazi értékei, Isten ajándékai.
Minden, amim van,
ajándék.
Egészségem, barátaim, hivatásom, világnézetem,
mind–mind ajándék, amit csak köszönni tudok a mindenhatónak.
Egy-egy gyerek csendes kibontakozása az otthonban, jó irányban
való fordulása, még ha küzdöttünk is érte, ajándék,
kegyelem.
Bonthatok vitorlát szél nélkül, de nem repülhetek.
A
verejtékesen gyöngyöző aranyásó, térdre borulva hálát ad az
aranyrögért, melyet lelt, pedig a munka az övé volt, de tudja: az
érték ajándék, az az Istené.
Az
anyagiakkal való viszonyunk rendezéséhez az első lépés talán
az lenne, ha élő hittel, hosszan elmélkednénk Jézus sok-sok szép
biztató beszédén: Nézzétek az ég madarait, és a mezők
virágait, nem vetnek, nem aratnak, Mennyei Atyám táplálja őket.
Szeretettel azt mondja nekünk: mit aggodalmaskodtok, hisz egyetlen
könyökkel sem tudjátok meghosszabbítani az életeteket, sőt
egyetlen hajszálatokat sem tudjátok fehérré vagy feketévé
tenni. Keressétek ti Isten országát, és mindent megkaptok
ráadásként.
Sebeinkre,
a gondviselésbe vetett hit gyógyír lehet.
