"Könnyű
azt mondani! Mikor tele van az életünk megoldásra váró gondokkal,
megvannak a magunk feladatai, hordozzuk keresztünket és akkor így szól
az ige: semmiért se aggódjatok! Nem túlzás ez egy kicsit? Hiszen vannak
aggasztó dolgok mind életünkben, mind a világban! Legalább egy kicsi
aggódást engedhetne az ige...
Semmi nem ér annyit, hogy
aggódjunk érte? Nem ebből az irányból kell nézni a dolgainkat. Hanem
Isten felől. Ha csak önmagunkra tekintünk, akkor bizony elfog az
aggódás, a nyugtalankodás akár a feladataink, akár a szenvedések, akár a
jövőnk kapcsán. De pontosan ezért kell önmagunk helyett Istenünkre
nézni! Mert aggódásával senki sem tudja meghosszabbítani életét még egy
arasznyival sem! Az aggódás, idegeskedés nem más, mint megfeledkezés az
Úr hatalmáról! Arról, hogy Ő erős Isten, hogy tudta és akarata nélkül
egy hajszál sem eshet le a fejünkről!
Vizsgáld meg: mennyire
vagy aggódós, nyugtalan, ideges típus? Aggódásunk és Istenbe vetett
bizalmunk fordítottan arányos. Minél nagyobb az aggódás bennünk, annál
kevésbé bízunk Urunkban, és minél inkább bízunk Istenünk jóságában,
kegyelmében, annál kevésbé jellemez az aggódás! Isten bizalmat kér
önmaga iránt, hogy megszüntesse aggodalmainkat! Bízzatok az Úrban
örökké!"