6. Az Elkülönülés törvénye 

Az elkülönülésben rejlik a bizonytalanság vállalásának bölcsessége,

a bizonytalanság vállalásának bölcsessége pedig a múltból 

és az ismertből - a múltból hozott körülmények börtönéből - történő szabadulás kulcsa.

Az ismert nem egyéb, mint a múltból hozott berögződések börtöne.

A bizonytalanság vállalása másfelől a tiszta alkotóerő és szabadság termékeny talaja.

A biztos tudáshoz való görcsös kötődésről lemondva az ismeretlenbe lépünk, és a lehetőségek teljes körének mezőjébe jutunk.

AZ ELKÜLÖNÜLÉS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Elkülönülés törvényét:

1. Ma az elkülönülés alapállásába helyezkedem. 

Saját magamat és a körülöttem élőket szabadon engedem, hogy olyanok legyenek, amilyenek. 

Nem erőltetem (mereven) az elképzelésemet arról, hogyan kellene a dolgoknak lenniük. 

Nem erőltetem a problémák megoldását, mert az csak új problémákat teremtene. 

Mindenben elkülönült alapállással veszek részt.

2. Ma vállalom a bizonytalanságot, mint tapasztalatom lényegi alkotórészét. 

Az-által, hogy kész vagyok vállalni a bizonytalanságot, a megoldások spontán módon születnek a problémákra, kibukkannak a zűrzavarból és káoszból. 

Minél nagyobbnak látszik a bizonytalanság, annál nagyobb biztonságban érzem magam, 

mivel a bizonytalanság a szabadsághoz vezető út. 

A bizonytalanság vállalásának bölcsességében meglelem biztonságomat.

3. Belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe és kezdem átélni azt a nagy-szerű érzést, hogy folytonosan a választási lehetőségek végtelen köre kínálkozik. 

Amikor belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe, az élet minden pillanatát szórakoztatónak, izgalmasnak, bűvösnek és titokzatosnak tapasztalom.