SZENT ERZSÉBET RÓZSASZIRMAI

'Annyi az éhező, ruhátlan és árva,
annyi kisgyermeknek nincsen anyukája.
Irgalomért kiált magányos és özvegy,
-aludnék Istenem, aludnék, de nem megy.'

Tündérrózsa szirma fürdik a holdfényben,
mint ezernyi ostya földön és az égen.
Szent Erzsébet felkel, kenyeret és halat
visz a szegényeknek a köténye alatt.

'Mit viszel, mit viszel, Erzsébet leányom?'
-szól egy szigorú hang. - 'Úgyis kitalálom:
vacsorára halat, kenyeret és tejet,
duzzadozni látom díszes kötényedet!'

Erzsébet kibontja köténye elejét,
rózsa szirma pilléz belőle szerteszét.
'Köszönöm, jó Uram, a mosoly -szirmokat,
a Te kezed mindig, mindenkit simogat'

Forrás ~ Internet