Mostan a Szépség diadalt ül bennem, S feszül bennem egy hangtalan erő, Ó, rettentő erő! Ha szerelemmé válna: Tán elégetné azt, akit szeret. Ha hatalommá válna: Birodalmakat hódítana meg. Ha kapzsisággá válna: Marokkal aratná az aranyat. Ha őrületté válna: Dühöngene, míg maga megszakad.
Ha irgalommá válna: Az volna, aki mindenkin segít. Ha áhítattá válna: Felszárnyalna az örök Istenig. De egyikké se válik. Marad nyugalmas, fénylő látomás, Egy érctükörbe zárt világdarab:
