Testvérem, Te Isten szép ajándéka, egy titkokat rejtő csoda vagy!
Nap mint nap oly
sokan borulnak térdre, hogy Istenhez forduljanak gondjaikban, választ kapjanak
gyötrő kérdéseikre, orvosságot bajaikra, fájdalmaikra. Keresik az emberek a
különféle betegségek, a rák elleni orvosságot, a választ a társadalmunkat
feszegető kérdésekre, a kiutat az értelmetlen háborúkból, katasztrófákból.
Kérnek Istentől lelkesítő, erőt adó, szép verseket, irodalmi műalkotásokat,
melyek szárnyalásra ösztönöznék a fiatalokat. Harmóniát, mely a dallamok
egyetemes nyelvén egy új világot nyit előttünk, színeket, festményeket, melyek
beragyogják az életünket. Szükségünk van épületekre, gyárakra, hidakra, melyek
otthont, munkát jelentenek számunkra, melyek összekötnek, elvezetnek a
testvéreinkhez. Imáinkban rengeteg kérést fogalmazunk meg tudatosan, de nagyon
sokszor csak akaratlan felsóhajtásainkban.
Minden ima Isten elé
száll. Ő minden fohászt meghallgat. Hiszem, hogy aki teremtette fülünket,
meghallja fohászunkat és válaszait, a világunkat továbbvivő megoldásokat, a
csodálatos műalkotásokat, terveket, eszméket gyermekbőrbe csomagolva, élő
kisbabákként ajándékba adja nekünk.
Mindannyiunkban
Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. Mint a
vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger
fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet
menthet, a tervrajz, melyből kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse
lépteid. Benned van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz
hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára.
A titok, a csoda
benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor. Felszínes
csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd
lelkedben rejlő értékeket. Merülj alá a csendben! Csodálatos érzés ott bent
meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen
vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt. Egy gondolat, mely nemcsak
neked fontos, ott lent, belsődben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te
érzed, hogy belőled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben
egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy megajándékozd
vele a világot. Csodálatos érzés szülőanyja lenni egy igazi értéknek, egy
szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott imáikra adott választ
találnak.
Persze a gonosz
szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt
hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár is lemerülnöd a hullámok alá,
úgysem találsz ott önmagadban semmit. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a
mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik: Te
Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő gyermekei iránti
végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan.
Általad akarja
tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrő
kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak!
Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruzaheggyel írtak remekműveket!
Ismerd meg magadat,
ne félj! Tiszta vágyaid vezetnek legszebb álmod felé, mely újból és újból
visszatér, mint a Te teremtőd, Isten szava. Indulj el abba az irányba, bár
sötét a tárna, nehéz felszínre hozni az értékeket! A bányászat után tüzes
kohóban tisztítják az ércet. Ne félj, megéri! Bízzál alkotódban, a nagyböjti
szent idő számodra is új világot nyithat!
Alkoss! Magadból adj
csodát! Hegyeket mozgató őserő van benned. Merd megtenni azt, amiért világra
születtél! Add át ajándékaidat, s így a világot tovább teremtő Istennek társa
leszel!
~ Böjte Csaba ~
