Chiara Lubich ~ A Szeretet művészete
Az igaz szeretet feltételei
A szeretet a legfontosabb erény, a szeretet minden. Jó lenne tehát rögtön elhatározni, hogy egy kicsit jobban megéljük. Ehhez tudnunk kell, melyek a sajátosságai.
Egy nagy gondolkodó szerint 'Szeretni jó; szeretni tudni, ez minden.' (F. R. Chateaubriand)
Igen, meg kell tanulnunk szeretni, mert a keresztény szeretet művészet, melyet ismerni kell.
Korunk egyik nagy pszichológusa így vélekedik: 'A mi kultúránkban ritkán próbálják meg az emberek, nyilvánvaló kudarcaik ellenére, elsajátítani a szeretet művészetét: hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.' (E. Fromm)
Az igaz szeretet művészete száz százalékig Krisztus evangéliumában gyökerezik. Gyakorlattá válása az első elengedhetetlen lépés, amelyet meg kell tenni ahhoz, hogy elindulhasson az a békés, ám nagyméretű forradalom, amely mindent megváltoztat. Nemcsak lelki vonatkozásban, hanem az emberi lét minden területén, megújítva annak minden megnyilvánulását: a kultúrát, a filozófiát, a politikát, a gazdaságot, az oktatást, a tudományt, stb. Ebben áll annak a forradalomnak a titka, amely lehetővé ette az első keresztények számára, hogy meghonosodjanak az akkor ismert világon.
Nagy odaadást igényel ez a művészet, kemény feltételei vannak...
Ez a művészet megkívánja, hogy felülemelkedjünk a szimplán természetes szeretet szintjén, hogy ne csak családunkat, barátainkat foglaljuk bele. Ez a szeretet mindenkire irányul: arra is, aki szimpatikus, arra is, aki nem. Arra is, aki szép, arra is, aki csúnya, a hazámfiára és az idegenre, az én hitemen lévőkre és más vallások híveire, az én kultúrámhoz tartozókra és azokra, akik egy másik kultúrához tartoznak, az ellenfeleimre és az ellenségeimre is. Mindenkit szeretni kell, amint a mennyei Atya, aki 'fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is' (Mt 5,45).
Ez a szeretet arra ösztönöz, hogy elsőként szeressünk, anélkül, hogy arra várnánk, hogy mások szeressenek bennünket. Amint Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, amikor még bűnösök voltunk, tehát nem szerettünk.
A szeretet úgy tekint a másik emberre, mint saját magára, önmagát látja a másikban.
Gandhi azt mondta: 'Te és én egyek vagyunk. Nem árthatok neked anélkül, hogy sebet ne ejtenék magamon.'
Ez a szeretet nemcsak szavakból áll és érzésekből, hanem konkrét tettekből. Feltételezi, hogy eggyé 'legyünk' a másik emberrel, hogy éljük az életét szenvedéseiben, örömeiben, nélkülözéseiben, hogy megértsük és hathatósan segíthessünk neki.
Ez a szeretet feltételezi, hogy Jézust szeressük a szeretett emberben. Tulajdonképpen, még ha ez a szeretet egy emberre irányul is, Krisztus úgy veszi, hogy vele tettük akár a jót, akár a rosszat.
Ezt megmondta és többször is elismételte, amikor az utolsó ítéletről tanított:
'Velem tettétek... Velem tettétek' (Mt 25,40).
Ha ezt a művészetet többen is megélik, eljuttatja őket a kölcsönös szeretetre: a családban, a munkahelyen, a különböző közösségekben, társadalmi szinten. A kölcsönös szeretet az evangélium elrejtett kincse, Krisztus új parancsa, amely megteremti az egységet.
Ezek az igaz szeretet ismérvei. Ezek azok a feltételek, amelyek megadják különleges ízét,
és amelyeket az evangéliumban találunk meg.
Az igaz szeretet feltételei
A szeretet a legfontosabb erény, a szeretet minden. Jó lenne tehát rögtön elhatározni, hogy egy kicsit jobban megéljük. Ehhez tudnunk kell, melyek a sajátosságai.
Egy nagy gondolkodó szerint 'Szeretni jó; szeretni tudni, ez minden.' (F. R. Chateaubriand)
Igen, meg kell tanulnunk szeretni, mert a keresztény szeretet művészet, melyet ismerni kell.
Korunk egyik nagy pszichológusa így vélekedik: 'A mi kultúránkban ritkán próbálják meg az emberek, nyilvánvaló kudarcaik ellenére, elsajátítani a szeretet művészetét: hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét.' (E. Fromm)
Az igaz szeretet művészete száz százalékig Krisztus evangéliumában gyökerezik. Gyakorlattá válása az első elengedhetetlen lépés, amelyet meg kell tenni ahhoz, hogy elindulhasson az a békés, ám nagyméretű forradalom, amely mindent megváltoztat. Nemcsak lelki vonatkozásban, hanem az emberi lét minden területén, megújítva annak minden megnyilvánulását: a kultúrát, a filozófiát, a politikát, a gazdaságot, az oktatást, a tudományt, stb. Ebben áll annak a forradalomnak a titka, amely lehetővé ette az első keresztények számára, hogy meghonosodjanak az akkor ismert világon.
Nagy odaadást igényel ez a művészet, kemény feltételei vannak...
Ez a művészet megkívánja, hogy felülemelkedjünk a szimplán természetes szeretet szintjén, hogy ne csak családunkat, barátainkat foglaljuk bele. Ez a szeretet mindenkire irányul: arra is, aki szimpatikus, arra is, aki nem. Arra is, aki szép, arra is, aki csúnya, a hazámfiára és az idegenre, az én hitemen lévőkre és más vallások híveire, az én kultúrámhoz tartozókra és azokra, akik egy másik kultúrához tartoznak, az ellenfeleimre és az ellenségeimre is. Mindenkit szeretni kell, amint a mennyei Atya, aki 'fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is' (Mt 5,45).
Ez a szeretet arra ösztönöz, hogy elsőként szeressünk, anélkül, hogy arra várnánk, hogy mások szeressenek bennünket. Amint Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, amikor még bűnösök voltunk, tehát nem szerettünk.
A szeretet úgy tekint a másik emberre, mint saját magára, önmagát látja a másikban.
Gandhi azt mondta: 'Te és én egyek vagyunk. Nem árthatok neked anélkül, hogy sebet ne ejtenék magamon.'
Ez a szeretet nemcsak szavakból áll és érzésekből, hanem konkrét tettekből. Feltételezi, hogy eggyé 'legyünk' a másik emberrel, hogy éljük az életét szenvedéseiben, örömeiben, nélkülözéseiben, hogy megértsük és hathatósan segíthessünk neki.
Ez a szeretet feltételezi, hogy Jézust szeressük a szeretett emberben. Tulajdonképpen, még ha ez a szeretet egy emberre irányul is, Krisztus úgy veszi, hogy vele tettük akár a jót, akár a rosszat.
Ezt megmondta és többször is elismételte, amikor az utolsó ítéletről tanított:
'Velem tettétek... Velem tettétek' (Mt 25,40).
Ha ezt a művészetet többen is megélik, eljuttatja őket a kölcsönös szeretetre: a családban, a munkahelyen, a különböző közösségekben, társadalmi szinten. A kölcsönös szeretet az evangélium elrejtett kincse, Krisztus új parancsa, amely megteremti az egységet.
Ezek az igaz szeretet ismérvei. Ezek azok a feltételek, amelyek megadják különleges ízét,
és amelyeket az evangéliumban találunk meg.