ADVENTI ÚT

Te emberi utunkat végigjártad,

Éles kövei lábad is sebezték,

Ismerős neked a gond, félelem, bánat,

És jól tudod, hogy most is hányszor kell még

Rögös utakon roskadozva mennünk,

Fáradtságot, fájdalmat viselve...

S most ismét karácsony lesz és a lelkünk

Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog.

Hozzád kiált szívünk vágya:

Ajándékozd minekünk békességed!

Vond adventi utunkat ragyogásba!

Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.

S ha a szent éjszakában Betlehem

Kis jászla elé borulunk,

kezed Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,

Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,

És boldogan ujjongva énekeljünk:

Karácsony! Földre szállt a szeretet!

Túrmezei Erzsébet

Forrás ~ Internet