KÖNYÖRGÉS A BETEG ÁGYON

Igen, Atyám! Most már csak arra vágyom,

Hogy amíg fekszem itt, a betegágyon,

Te nagyon meg tudj növekedni bennem,

S taníts meg újra kisgyermekké lennem.

Könnyű keresztem hogyha hordanám -

Örömmel, békén - Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Most már csak arra kérlek,

Ne haragudj, amiért fel nem érlek,

Hogy amiért útjaid homály borítja

És nem találom, hol a próbák nyitja,

Nem tudja rögtön mondani szám -

Örömmel, békén: Igen, Atyám!

Keresztülhúztad, amit én akartam,

Felfedted bennem, amit eltakartam,

Minden erőmet szélbe szórtad széjjel,

Kerestem… nincs már… betakart az éjjel…

Csak a hit ragyog, fényt hintve rám -

Köszönöm neked… Igen, Atyám!

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.

Olyan jó magam egészen letenni.

Olyan jó tudni, hogy semmit sem érek,

Semmit sem bírok… gyarló földi féreg -

A kegyelem mindenem! Hogyne mondanám -

Hittel az ament: Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Gyönge, erőtlen bárány,

Pihenek most már jó Pásztorom vállán,

Ő szelíden visz az úton előre -

Hűs forrásra, kies legelőre -

S a hála dalával telik meg a szám:

Köszönöm neked - Igen, Atyám!

Túrmezei Erzsébet

​Forrás ~ Internet​