13. A főparancs: Szeresd Uradat, Istenedet!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.

Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből! Boldog az az ember, aki teremtőjét nemcsak elfogadja és tiszteli, hanem a kölcsönös szeretet szárnyakat adó, új világot teremtő csodálatos, tiszta kapcsolatában felnőve élheti életét, megtapasztalhatja azt a felemelő, tiszta érzést, hogy őt kicsinysége ellenére is a nagy Isten elfogadja és szereti.

Istent nemcsak félnünk, tisztelnünk, meghallgatnunk kell, hanem Jézus útmutatása szerint teljes szívünkből szerethetjük, hisz Ő a tiszta szeretet, és őszinte, fenntartások nélküli szeretettel van irányunkban. Mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk, és Isten legszebb vonása az, hogy Ő a feltétel nélküli szeretet. Földi létünk célja, értelme megtapasztalni, hogy milyen jónak lenni, mennyire szép, csodálatos szeretve lenni, szeretetben élni, és így lassan, szépen magunk is tiszta, parttalan szeretetté válunk. Olyan jó újból és újból megtapasztalni kicsinységünk ellenére Isten végtelen szeretetét, melyre az egyetlen emberhez méltó válasz az, ha mi is teljes erőnkből, tiszta szívünkből szeretjük az Istent.

Milyen gyakran gondolsz Uradra, Teremtődre? Szoktál leülni Teremtőd elé imádságos szeretettel? Bizalommal, hittel meghányod-veted életed nagy kérdéseit? Lelkiismereted csendjében kérsz tőle tanácsokat? Képes vagy iránta való bizalommal járni a szeretet útján?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, e felbolydult világban sokszor olyannyira elbizonytalanodunk, de lelkünk mélyén érezzük a vágyat a tökéletes elfogadás, önátadás iránt. Kérünk, nyisd meg a szemünket, hogy megláthassuk és megérthessük azt a mérhetetlen jóságot, mellyel irántunk vagy, döbbenjünk rá, hogy Te mennyire szeretsz bennünket, és ez fakassza fel szívünkben a ragaszkodást, bizalmat, azt a szeretetet, mely az egyetlen méltó válasza a Te irántunk való szerelmednek.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.




A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.

BÖJTE CSABA  A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 ( 93-97. old.)