14. A főparancs: Szeresd felebarátodat!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.

Az embertársaimmal való szeretetteljes együttélés parancsa. Óh, milyen  boldog az az ember, ki társaiban meglátja teremő Istene szép vonásait, és őszinte bizalom által felépített lépésről lépésre a kölcsönös szeretettel egy élő, alkotó közösséget!

Az Újszövetség népéhez tartozó ember nemcsak tiszteli, becsüli, elfogadja az embertársát, hanem ennél többre hivatott: testvéri szeretettel, őszinte jóakarattal éli meg mindennapjait az embertársaival. Boldog az az ember, ki őszintén, tiszta szívvel tudja szeretni embertársait, még azokat is, akik nem érdemlik meg ezt, hisz így átalakul Urának és Teremtőjének képére és hasonlatosságára, ki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt. Akár a kis mag, mely csak a szép, meleg tavaszi napfényben, az áldott, langyos esőtől öntözött földben képes gyökeret ereszteni, szárba szökkenni, virágot bontani, mi magunk is, de a mellettünk élő testvéreink is csak az önzetlen szeretet melegében vagyunk képesek kibontakozni, magunkból egymás számára a legtöbbet kihozni. A hal a vízben él, az ember pedig csak szeretetben és jóságban képes emberhez méltó tiszta, nemes életet élni, magából a legtöbbet, legnemesebbet kihozni.

Mennyi szeretet, jóság, irgalom van bennem a környezetemben élő emberek iránt? Tudok-e nagyvonalúan újrakezdeni, másokat biztatni, lelkesíteni, jóra, szépre tanítani? Életem ajándék a környezetemben élők számára? A szavam, mindennapi munkám, puszta létem Isten áldó simogatása azok számára, kiknek szerencséjük van engem megismerni?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, arra vágyunk, amit Szent Pál olyan szépen mondott ki, mikor arról beszélt, hogy "...élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem". Segíts, Urunk, hogy a Te jóságoddal, szereteteddel, irgalmaddal éljük életünk. A Te képedre és hasonlatosságodra átalakulva tapasztaljuk meg, hogy milyen édes és gyönyörűséges szeretetben élni a testvéreinkkel, és hogy ez valóban így legyen, szent szavaiddal így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.

BÖJTE CSABA  A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 ( 99-103. old.)