Nagyboldogasszony
'Fölvétetett Mária a mennybe, örvendeznek az angyalok.'
Legillatosabb a rét, mikor kaszálják; a 'Titkos értelmű rózsa' pedig akkor volt a legillatosabb, mikor letörte az Úr; eltelt illatával, és bájával a föld, és mi mindnyájan ittasak lettünk tőle. Ma szakadt ki a legszebb lélek a földről az égbe, kiesett a világ gyöngye az Isten ölébe. Halála nem volt gyötrelem, sem rettegés. Mi görcsösen kapaszkodunk az élethez, és félünk a jövendőtől; ellenben a Szent Szűz halála az Ő Szent Szíve vágya; nincs mitől félnie. Halála nem sötét kapu, hanem diadalív; sírja nem örvény, hanem virágos rét; ő megy haza igazán, és Isten csókolja el lelkét.
Dicsőséges lélektől átszellemült teste, s elváltozott színében; arca ragyogott, mint az angyal arca; a szeplőtelen leánynak szépsége, s az Istenanyának bája párosult a megdicsőült királyné fölségével. Nincs koszorúja, nincs koronája; koszorú és korona szépséget kölcsönöz, de a Szent Szűzből maga a szépség sugárzott, ő az Isten legszebb remeke. Jézus jön érte; Ő mondta: 'ismét eljövök és elviszlek', viszi Anyját. Az Angyalok pedig csodálkozva kérdezik: 'Ki az, aki fölkel, s emelkedik, mint a hasadó hajnal? Ah, ez a bevonulás! Mily trón, és hatalom lett osztályrésze! Mennyországunk első csillaga, a dicsőséges asszony!
'Jézusom, Te úgy akartad, azt akartad, hogy amint Neked dicsőséges, úgy Szűzanyádnak virágos sírja legyen; amint Neked föltámadásod volt harmadnapra, úgy boldogságos Szűzanyádnak is. Amint Neked mennybemeneteled, úgy Szűzanyádnak is mennybe fölvétele legyen. Szeplőtelen teste külön gondviselésed alatt állott, fölséges lelkének laka nem vált porrá. Ó, iparkodom én is a földön járva Hozzád hasonulni, kegyelemben növekedni, egyre Feléd tartani; a lélek szerint élni, hogy szívemben folyton visszhangozzon hazahívó hangod: 'gyere, édes lélek, megkoronázlak!'
Magyarok Nagyasszonya
Herceg Eszterházy Pál nádor imája
Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeid által légy közbenjárónk, szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségbő kiszabadultak, mert folyton-folyvást vigyázott szemed örökségedre, ó mindörökké áldott Asszonyunk! Ezt mi biztosra vevén, gyakran folyamodunk hozzád és már tapasztalásból tudjuk, hogy éretted áldott meg minket az Úr. Ezen remény buzdít most is és e bizalom lelkesít, hogy oltalmad alá fussunk mi, a te néped, örökséged és nyájad, kik gyermekeid vagyunk, és különös pártfogásodért hazánkat is Mária országának hívják. Azért emeljük fel tehát hozzád szívünket kezeinkkel együtt, és nagy alázattal kitárjuk színed előtt könyörgésünket.
Oltalmazzad is, ezerszer kérünk és védjed nagyhatalmas pártfogásoddal minden testi lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy minden virágzó legyen Isten dicsőségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet nálunk és mindenütt a föld kerekségén fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának és az egész paspságnak nyerj isteni segítséget, nekünk pedig tanulékony, engedelmes és a hit cselekedeteivel és gyümölcseivel bővelkedő szívet, nehogy szent Fiad bármikor is méltán megharagudjék reánk és országát tőlünk elvegye. Gyullaszd föl bennünk ősatyáink buzgó hitét és vezéreld a hitetlenkedőket a igazak okosságára, hogy egy szájjal, egy szívvel-lélekkel, ugyanegy hittel szolgáljunk Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, téged pedig tiszteljünk és valljunk Nagyasszonyunknak, pártfogónknak, miként valósággal tiszteltek őseink. Amen.
Forrás: Szentlélek hárfája Prohászka-imakönyv
'Fölvétetett Mária a mennybe, örvendeznek az angyalok.'
Legillatosabb a rét, mikor kaszálják; a 'Titkos értelmű rózsa' pedig akkor volt a legillatosabb, mikor letörte az Úr; eltelt illatával, és bájával a föld, és mi mindnyájan ittasak lettünk tőle. Ma szakadt ki a legszebb lélek a földről az égbe, kiesett a világ gyöngye az Isten ölébe. Halála nem volt gyötrelem, sem rettegés. Mi görcsösen kapaszkodunk az élethez, és félünk a jövendőtől; ellenben a Szent Szűz halála az Ő Szent Szíve vágya; nincs mitől félnie. Halála nem sötét kapu, hanem diadalív; sírja nem örvény, hanem virágos rét; ő megy haza igazán, és Isten csókolja el lelkét.
Dicsőséges lélektől átszellemült teste, s elváltozott színében; arca ragyogott, mint az angyal arca; a szeplőtelen leánynak szépsége, s az Istenanyának bája párosult a megdicsőült királyné fölségével. Nincs koszorúja, nincs koronája; koszorú és korona szépséget kölcsönöz, de a Szent Szűzből maga a szépség sugárzott, ő az Isten legszebb remeke. Jézus jön érte; Ő mondta: 'ismét eljövök és elviszlek', viszi Anyját. Az Angyalok pedig csodálkozva kérdezik: 'Ki az, aki fölkel, s emelkedik, mint a hasadó hajnal? Ah, ez a bevonulás! Mily trón, és hatalom lett osztályrésze! Mennyországunk első csillaga, a dicsőséges asszony!
'Jézusom, Te úgy akartad, azt akartad, hogy amint Neked dicsőséges, úgy Szűzanyádnak virágos sírja legyen; amint Neked föltámadásod volt harmadnapra, úgy boldogságos Szűzanyádnak is. Amint Neked mennybemeneteled, úgy Szűzanyádnak is mennybe fölvétele legyen. Szeplőtelen teste külön gondviselésed alatt állott, fölséges lelkének laka nem vált porrá. Ó, iparkodom én is a földön járva Hozzád hasonulni, kegyelemben növekedni, egyre Feléd tartani; a lélek szerint élni, hogy szívemben folyton visszhangozzon hazahívó hangod: 'gyere, édes lélek, megkoronázlak!'
Magyarok Nagyasszonya
Herceg Eszterházy Pál nádor imája
Emlékezzél meg Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeid által légy közbenjárónk, szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségbő kiszabadultak, mert folyton-folyvást vigyázott szemed örökségedre, ó mindörökké áldott Asszonyunk! Ezt mi biztosra vevén, gyakran folyamodunk hozzád és már tapasztalásból tudjuk, hogy éretted áldott meg minket az Úr. Ezen remény buzdít most is és e bizalom lelkesít, hogy oltalmad alá fussunk mi, a te néped, örökséged és nyájad, kik gyermekeid vagyunk, és különös pártfogásodért hazánkat is Mária országának hívják. Azért emeljük fel tehát hozzád szívünket kezeinkkel együtt, és nagy alázattal kitárjuk színed előtt könyörgésünket.
Oltalmazzad is, ezerszer kérünk és védjed nagyhatalmas pártfogásoddal minden testi lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy minden virágzó legyen Isten dicsőségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet nálunk és mindenütt a föld kerekségén fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának és az egész paspságnak nyerj isteni segítséget, nekünk pedig tanulékony, engedelmes és a hit cselekedeteivel és gyümölcseivel bővelkedő szívet, nehogy szent Fiad bármikor is méltán megharagudjék reánk és országát tőlünk elvegye. Gyullaszd föl bennünk ősatyáink buzgó hitét és vezéreld a hitetlenkedőket a igazak okosságára, hogy egy szájjal, egy szívvel-lélekkel, ugyanegy hittel szolgáljunk Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, téged pedig tiszteljünk és valljunk Nagyasszonyunknak, pártfogónknak, miként valósággal tiszteltek őseink. Amen.
Forrás: Szentlélek hárfája Prohászka-imakönyv
