ÁLL A GYÖTRÖTT ISTENANYJA

 Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.
 

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.
 

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán,
Egyszülött szent magzatán.
 

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián,
Azt a nagy kínt szent Fián.
 

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt,
Látja lankadozni őt?
 

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt,
Szenvedni a szent Szülőt?
 

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát,
Roskadozni Jézusát.
 

Látta édes egy-szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált,
Látta, hogy halálra vált.
 

Szeretetnek szent kútfője,
Fájdalomnak éles tőre
Járjon át a lelkemen,
Járjon át a lelkemen.
 

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts néki tetszenem,
Segíts néki tetszenem!