"Ki vagyok én?
A szememben a fény?
De hogyha a fény már a szememben nem ragyog,
Utána mondd, én hol vagyok?
 

Ki vagyok én?
A szívemben az érzés?
De hogyha a szív egyszer megszakad,
Az én olyankor hol marad?
 

Ki vagyok én?
Az ész vagyok, vagy a gondolat?

De mikor a gyászmenet halad és mindenki engem sirat,
Hol van az ész és hol van a Gondolat?
 

Ki vagyok én tehát?
Az én, ki mindörökre megmarad!
A fény vagyok, az érzés és a gondolat.
 

Az anyagba lépek,
Mikor születik az élet,
Megteremtem a nagy csodát,
 

Dallamra bírom a néma zongorát.
Eljátszom a dalt, mit ezerszer játszottam,
 

Megvívom a harcot, melyben ezerszer elbuktam.
A magasztos harcot, melyben mégis mindig győztes vagyok,
Mert felemel a Lélek, ki örökre értem ragyog."