Adventi gondolatok 24.

'Az Úr szava megrendíti a pusztát.'

Isten mindent tud alkotni, s mindennek az ellenkezőjét is - megtelíti élettel a terméketlen pusztát, és a külsőleg gazdag embert letöri.  Mégis, Istennek a mindenek felett való erő helyett inkább az irgalom az alaptulajdonsága, amiben mindig számíthatunk rá. Mert megadott nekünk mindent, és azt a szabadságot is, hogy azt tegyük a világban, a világgal, magunkkal és másokkal, amit csak akarunk. Ö számít rá, hogy előbb-utóbb mi is megtaláljuk az utat Felé, szeretetéből szeretetet merítünk. Ez nem mindig könnyű persze - napról napra a világ ezernyi hatást adó forgatagában kinek jutna eszébe Isten hűségéről elmélkedni?

De van jobb megoldás is! Nem annyira elmélkedni, hanem átélni - a mindennapok apró eseményeiben és dolgaiban Isten élő szeretetét, irgalmas kezének műveit.

Isten a mi Tanítónk és Mennyei Atyánk, vezetni akar az utunkon, segíteni akar nekünk, fogni a kezünk, amikor nehéz. Áldását akarja adni ránk, boldognak szeretne látni minket. Olyannak, 'mint a folyóvíz mellé ültetett fa.' Talán néha mégsem vagyunk azok? Talán nem figyelünk eléggé rá, nem hallgattunk a szavára? Hiába beszél talán fontos dolgokról, mintha meg sem hallanánk.

Isten azonban türelmes. Bár sok a lemaradásunk, soha nem késő hozzá fordulni. Isten békességet ígér. Nem akarja, hogy elkeseredj, hanem vár Rád is. Csak figyelj oda Rá, hallgasd Őt, fogadd meg a szavát!

Böjte Csaba OMF

Forrás ~ Internet