Túrmezei Erzsébet ~ A magyar fa

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

Meleg a fény, fakad a rügy tőle,

zöld levélke bújuk ki belőle.

Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.

A kék égre úgy mosolyog vissza.

S ha lehullik mindenik virága,

gyümölcsöktől hajlik a fa ága:

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,

az én szegény, szomorú hazámat?

Hiszen Isten kegyelmének napja

sugarát rá bőséggel hullatja.

Mért mered hát csupaszon az ága?

Miért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.

Hívogatón, ha letekint rátok,

talán ti nem engedtek szavának,

kis rügyei a nagy magyar fának!

Tavaszt csak nap melege adhat.

Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.

De hogy a fa virágba boruljon,

kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,

engedjen a napfény melegének,

Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!

Meleg árad le a magyar fára:

az Úr Jézus kegyelmének fénye.

Hogyne lenne életre reménye!

Forrás ~ Internet