Túrmezei Erzsébet ~ Fogd a kezem

A ködön át,

az éjen át

a mélyen át,

a lápon át

keresi lelkem otthonát.

Én megállanék,

leomlanék

és botlanék

és hullanék,

és minden veszve volna rég.

De óv a kéz,

és tart a kéz,

és áld a kéz,

a drága kéz.

Elveszni lenne így nehéz.

Csüggedni mért?

Remegni mért?

Aggódni mért?

Kérdezni mért?

Ki vele járt, mind célhoz ért.

Magamba' nem,

erőmbe' nem,

imámba' sem,

hitembe' sem,

de benne bízom teljesen.

Itt a kezem!

Fogd a kezem:

árva kezem,

gyenge kezem!

Tudom, hogy így megérkezem!

Forrás ~ Internet