6. A Szülőkkel való viszonyunkat rendező parancs

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.

Atyádat és anyádat tiszteld! Boldog az az ember, aki szüleivel békében él. Tiszteli apját, anyját, nagyszüleit. Ki át tudja venni és tovább tudja vinni mindazokat a szellemi, lelki, anyagi értékeket, melyeket szülei, felmenői, ősei hordoznak, birtokolnak.

Létünket Isten áldásával szüleinktől kaptuk, a hála és a tisztelet alapvető kötelességünk. Még ha ők nem is teljesítették a maguk szülői feladatát, az bennünket nem oldoz fel a magunk feladata alól, mert minden embernek kötelessége a saját fizikai, lelki, szellemi szüleit szeretni, gondozni, jósággal a segítségükre lenni, az ő álmaikat, céljaikat megismerni, és ha lehet, jó végre vinni. Szörnyű seb, ha valaki leszakad ősei törzséről, és parttalanul sodródik az élet hullámverésében. Ezáltal nemcsak magát teszi földönfutó hontalanná, hanem a szüleitől kapott és a gyermekeinek továbbadandó kincsek eltékozlója is. Létével szétszakítja az élet generációkon keresztül ívelő fonalát.

Mennyire ismerem, tisztelem fizikai szüleimet? Elfogadom-e azt a szellemi, lelki apaságot, mely népem, egyházam, és mely hordoz engem? Szülőföldem ismerője, tisztelője vagyok-e? Hogy szoktam beszélni, vélekedni mindazokról, kiktől fizikai, lelki, szellemi létemet, identitásomat kaptam? Mindaz, mi meghatároz, azt gyermeki örömmel el tudom fogadni?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, segíts megismerni, megszeretni szüleimet és mindazokat, kiknek fizikai, lelki, szellemi létemet köszönhetem. Vezess, hogy szerető gyermekként ajándékba kapott létemet megköszönjem, jóságos, figyelmes munkával megháláljam, és maradéktalanul gyermekeimnek, szellemi, lelki utódaimnak továbbadjam mindazt, mit jósággal nekem adtak.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.




A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.

BÖJTE CSABA  A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 ( 51-55. old.)