7. Az élet tiszteletének parancsa
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
Ne ölj! Boldog az az ember, ki békében él testvéreivel, ura az indulatainak, sem mással, sem önmagával szemben nem agresszív.
Fontos,
hogy se szavainkkal, se gondolatainkkal, se tetteinkkel ne ártsunk
senkinek, senki életét, épségét, biztonságos létét ne bántsuk, ne
rövidítsük meg. Sem embertársamat, se önmagamat nem szabad
meggondolatlanul veszélyeztetni, betegségnek kitenni. Az életet
tisztelni kell, bármilyen formájában is jelenik meg, mert az Isten
ajándéka. Jézus urunk magáról mondotta, hogy én vagyok az élet, és
mindazoknak a nevét felírják, akik egyetlen pohár vizet is adnak akár a
legkisebbeknek. Ez azt jelenti, hogy nem elég nem ártani, hanem az
életet szeretettel, jósággal szolgálni is kell, mert sokszor a
semmittevés, a közömbös félrenézés is gyilkosság, ahogyan a költő
mondja: "Vétkesek közt cinkos, aki néma".
Mennyire
vagyok ura gondolataimnak, tetteimnek? Viccből, játékból,
meggondolatlan bavúrkodással kiteszem-e magam és társaim életét
veszélynek, a munka, a közlekedés, a sport vagy a szabadidő alatt?
Tudatában vagyok-e, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki, szellemi, anyagi,
erkölcsi élete is van mindenkinek körülöttem? És a társaim jogát
mindezekhez tiszteletben tartom-e?
Könyörögjünk:
Urunk, Istenünk, szeretettel kérünk, segíts megérteni e hatalmas
világot, melybe beleszülettem, melyben én is egy vagyok a sok-sok
szállal egymáshoz kapcsolódó, csodálatos léttel bíró élőlények között,
és vezess, hogy a magam létét úgy bontakoztassam ki, építsem fel napról
napra, hogy ne sebezzek meg senki a környezetemben. Az én létem, életem
ne legyen kárára senkinek.
Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.
A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.
BÖJTE CSABA A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 ( 57-61.old.)