A cselekvő szeretet
A cselekvő szeretet megfogalmazással először Böjte Csaba, ferences szerzetes könyveiben találkoztam. Ő az, aki árva és bajban lévő gyerekeket fogadott be és létesített számukra otthont, ahol munkatársaival együtt táplálták és tanították őket. Az eltelt 20 év alatt sok gyermeket indított el az Életbe és ma már több gyermekházat működtet.
Számomra példamutató a munkássága. Az "Iránytű a végtelenhez" című könyvének mondatai mértékadóak. Ezeket ajánlom mindenki figyelmébe, akik keresik a választ a "hogyan szeressek jól" és a "mit tehetek" kérdésekre.
A szabadságról
Az embernek küldetése van ezen a földön. Akkor vagyok igazán szabad, ha az Isten által nekem rendelt feladatot, a rólam alkotott szeretettervét meg tudom valósítani.
Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.
Isten az embernek szabadságot adott...számba tudja venni az összes lehetőséget, ami előtte áll. Az a jó, ha nyugodtan, alázatosan, csendesen, átimádkozott szeretettel dönt, és választja ki azt az utat, mely számára a legszebb, és ezt az utat bejárja.
Kit karója elhágy, földönfutóvá lesz a vessző,
Mézízű fürtje dudvul és keseredik,
A föld nem szíjja a mélybe, az ég nem híjja magasba,
Csak hitvány, sorvasztó porral keveredik
És terjeng hiába s hívságos levelét sokasítja,
De borát nem ízli a szüreti prés,
Míg jő elvégre a Vincellér, kertjét vigyázni
S lemetszi a rossz venyigét tövéről a kés.
Ne hagyjatok el engem, akik szerettek,
Addig vagyok, míg a támasztó Szeretet
Első karója áll mellettem: mit bánom addig
A gyilkos jégverést és a fosztogató szeleket;
Ne hagyjatok el engem, akit szerettek.
Hogy legyen akit szeressek, sok barát,
S szívetekre fázó szívemmel úgy simuljak,
Mint karójára a szerelmes borág.
Magamat megőrzöm híven ítéltetésig,
Nem fonnyaszt le ártó kétségbeesés
Férge másik karómról, melyre a Reménység
Horgát faragták egykor; és bárha kevés
Érdemem bizton bízni, magam nyesegetve
Tisztulok sírva-fájva, hogy a végszüreten,
Hol minden könny borrá lesz, ne álljon donga-vesztve
Szikkadt kádam, mert nem volt tűrni bennem türelem. (...)
Sárközi György:Három erősség (részlet)
