Nagyon indokoltnak tartom, hogy az óévtől vidáman búcsúzzunk, mert nem árt, ha örülünk annak, milyen hősies, hogy ezt az évet is kibírtuk, hogy elszenvedtük a sok negatívumot, és mégis talpon maradtunk.
E talpon maradás reménysége az, amire jövőre szükségünk lesz.
Mostanában sajnos több az olyan öröm, ami abból adódik,hogy valami rossz elmúlt az életünkben, leküzdöttük a nehézségeket, túl vagyunk valamin, sikeresen megbirkóztunk vele. Ez mindig diadal, győzelem, s most inkább erre az örömre kell beállítanunk magunkat, hogy képesek voltunk, illetve vagyunk rá, ne a vágyak teljesülése feletti örömre számítsunk.
Itt vagyunk a stresszzuhatagban, sokszor olyan terhekkel, hogy azt érezzük, nem tudjuk elviselni. De mi az, ami miatta másik képes túlélni ugyanazt a stresszes környezetet? Ezeket kutatja az egészségpszichológia. Nem az a kérdés, mi okozza a bajt, hanem az, mi tart meg egészségben.
Az első és legfontosabb, hogy jók legyenek az emberi kapcsolataink, hogy legyen valakink, akinek mi vagyunk a legfontosabbak a világon. Ha csak egy ember van, aki azt mondja: nélküled az élet nem megy, maradj egészséges, segíts, akkor az ember biológiai erői arra irányulnak, hogy jobb egészségi állapotba kerüljön. Ilyenkor jobb az immunrendszer működése is. Victor Frankl megírta az És mégis mondj igent az életre című könyvében, hogy akinek van kiért vagy miért élnie, az szinte mindent elvisel. Minden küzdőerő alárendelődik annak a mentális meggyőződésnek,akarásnak, amit testünknek üzenünk. A test és az elme egyetlen nagy egységet alkot, tökéletes munkamegosztással, együttműködéssel. Holografikus működése révén minden sejtb"tud" a nagy egészről. Ahhoz például, hogy egy érzelem megszülessen bennünk, az egész szervezet működésére van szükség, az értelmi és érzelmi tudattól kezdve a reagáló testi sejtekre ható érzelemmolekulákig
Barbara Fredrickson kutatásai nyomán bátran állíthatjuk, hogy az öröm, a boldogságérzés, a derű, az optimizmus olyan pozitív idegrendszeri és hormonális testi reakciót indít el és tart fenn, amely képes ellensúlyozni a negatív stresszhatásokat. Az is biztos, hogy a rosszkedv, a harag, a düh, az indulat viszont pusztító testi folyamatokat indíthat be, megbetegíthetjük magunkat általuk.
Ha szeretünk valakit, megöleljük, megcsókoljuk, a szív ereinek vérellátása fokozódik.
Az a baj, hogy a pesszimista ember könnyebben válik depresszióssá. A megviseltség, a bánat, a veszteségek hatására olyan módon szűkül be a jövőre irányulásának a perspektívája, hogy mintegy bezárul az élet. Minden szomorú embernek azt tudom üzenni: helyes, ha magának azt mondja, jogom és okom van a szomorúságra. De tudja azt is, hogy ez az érzelmi állapot megbetegíti, és igyekezzen segíteni magán
Már Shakespeare megmondta: "nincs a világon se jó, se rossz, gondolkozás teszi azzá." Szemléletmódot, látószöget kell váltanunk. Tudomásul kell venni: minden, ami éltető erő, a másik emberrel való kapcsolatból ered. Az élet értelme, hogy van kiért, miért megküzdenünk a nehézségekkel. Minket az emberi kapcsolatok örömei éltetnek. A jó családi élet,a meghitt együttlétek, a gyermekeink. Ha gyermekünk átölel bennünket, és azt mondja, szeretlek, akkor örül a testünk, és endorfint termel.
Egy híres mimikakutató Ekman igazolta, hogy a mosolyizmok működtetése rövidesen beindítja a mosolynak megfelelő derű érzését is. A nevetés csodálatos, isteni adomány, a nevetés oldószer, szociális kapcsolati olajozó, gyógyító erő. A hahotázás szabad kapu, hiszen a magánhangzók útján óriási mennyiségű feszültséget tudunk magunkból kilökni, ami többé nem bánt minket.
A jó közérzethez már az is elég, ha felkelünk, felnézünk az égre, és észrevesszük a reggelek szépségét,a napsütést. Élek? Egészséges vagyok? Hála Istennek! Csak vegyük észre ezeket az értékeket!
Nem lehet az élet történései alól kivonni magunkat, helyette egyensúlyt, a kiegyenlítések keresését javaslom. Ismerek olyan embert, aki egész karácsony éjjel ételhordóban vitt töltött káposztát a hajléktalanoknak. De ő a nyerő! Mert egészségesebb, szeretet lakik benne, és sokszorosan visszakapja, amit ad. Tanítsuk meg egymást az optimizmusra, altruizmusra! Tartozzunk közösséghez, keressük az együttlétet az azonos értékeket valló emberekkel. H a nincs is családunk, házastársunk, párunk, ne hagyjuk el magunkat! Mert az egyedüllét jó, de a magány megbetegít. Jó, ha valaki hitben élő ember, hiszen a vallásgyakorlat közösséghez tartozást is jelent, és a hit hegyeket mozgat meg. Tudományosan bizonyított, hogy az embernek szüksége van transzperszonalitásra, felülemelkedésre, életének magasabb perspektívából való látására. Victor Frankl azt mondta: a látó szem önmagán túlnéz. Az ember meghaladhatja önmagát, másokért tenni annyi, mint kiterjeszteni lényünk hatókörét. Ha igazán látni akarom magam, ez csak a másik tükrében sikerülhet. Ha ráeszmélünk kölcsönös egymásrautaltságunk törvényére, és felfogjuk emberi küldetésünket, hogy egymást erősítve vigyük tovább az életet, akkor egy magasabb emberi minőség állapotába kerülhetünk. Áprily Lajos költői megfogalmazásával szólva:"Fenn, az Ember magasán."
Életbátorságot és derűt, a megküzdés vállalását kívánom mindnyájunknak az új évre!
Mostanában sajnos több az olyan öröm, ami abból adódik,hogy valami rossz elmúlt az életünkben, leküzdöttük a nehézségeket, túl vagyunk valamin, sikeresen megbirkóztunk vele. Ez mindig diadal, győzelem, s most inkább erre az örömre kell beállítanunk magunkat, hogy képesek voltunk, illetve vagyunk rá, ne a vágyak teljesülése feletti örömre számítsunk.
Itt vagyunk a stresszzuhatagban, sokszor olyan terhekkel, hogy azt érezzük, nem tudjuk elviselni. De mi az, ami miatta másik képes túlélni ugyanazt a stresszes környezetet? Ezeket kutatja az egészségpszichológia. Nem az a kérdés, mi okozza a bajt, hanem az, mi tart meg egészségben.
Az első és legfontosabb, hogy jók legyenek az emberi kapcsolataink, hogy legyen valakink, akinek mi vagyunk a legfontosabbak a világon. Ha csak egy ember van, aki azt mondja: nélküled az élet nem megy, maradj egészséges, segíts, akkor az ember biológiai erői arra irányulnak, hogy jobb egészségi állapotba kerüljön. Ilyenkor jobb az immunrendszer működése is. Victor Frankl megírta az És mégis mondj igent az életre című könyvében, hogy akinek van kiért vagy miért élnie, az szinte mindent elvisel. Minden küzdőerő alárendelődik annak a mentális meggyőződésnek,akarásnak, amit testünknek üzenünk. A test és az elme egyetlen nagy egységet alkot, tökéletes munkamegosztással, együttműködéssel. Holografikus működése révén minden sejtb"tud" a nagy egészről. Ahhoz például, hogy egy érzelem megszülessen bennünk, az egész szervezet működésére van szükség, az értelmi és érzelmi tudattól kezdve a reagáló testi sejtekre ható érzelemmolekulákig
Barbara Fredrickson kutatásai nyomán bátran állíthatjuk, hogy az öröm, a boldogságérzés, a derű, az optimizmus olyan pozitív idegrendszeri és hormonális testi reakciót indít el és tart fenn, amely képes ellensúlyozni a negatív stresszhatásokat. Az is biztos, hogy a rosszkedv, a harag, a düh, az indulat viszont pusztító testi folyamatokat indíthat be, megbetegíthetjük magunkat általuk.
Ha szeretünk valakit, megöleljük, megcsókoljuk, a szív ereinek vérellátása fokozódik.
Az a baj, hogy a pesszimista ember könnyebben válik depresszióssá. A megviseltség, a bánat, a veszteségek hatására olyan módon szűkül be a jövőre irányulásának a perspektívája, hogy mintegy bezárul az élet. Minden szomorú embernek azt tudom üzenni: helyes, ha magának azt mondja, jogom és okom van a szomorúságra. De tudja azt is, hogy ez az érzelmi állapot megbetegíti, és igyekezzen segíteni magán
Már Shakespeare megmondta: "nincs a világon se jó, se rossz, gondolkozás teszi azzá." Szemléletmódot, látószöget kell váltanunk. Tudomásul kell venni: minden, ami éltető erő, a másik emberrel való kapcsolatból ered. Az élet értelme, hogy van kiért, miért megküzdenünk a nehézségekkel. Minket az emberi kapcsolatok örömei éltetnek. A jó családi élet,a meghitt együttlétek, a gyermekeink. Ha gyermekünk átölel bennünket, és azt mondja, szeretlek, akkor örül a testünk, és endorfint termel.
Egy híres mimikakutató Ekman igazolta, hogy a mosolyizmok működtetése rövidesen beindítja a mosolynak megfelelő derű érzését is. A nevetés csodálatos, isteni adomány, a nevetés oldószer, szociális kapcsolati olajozó, gyógyító erő. A hahotázás szabad kapu, hiszen a magánhangzók útján óriási mennyiségű feszültséget tudunk magunkból kilökni, ami többé nem bánt minket.
A jó közérzethez már az is elég, ha felkelünk, felnézünk az égre, és észrevesszük a reggelek szépségét,a napsütést. Élek? Egészséges vagyok? Hála Istennek! Csak vegyük észre ezeket az értékeket!
Nem lehet az élet történései alól kivonni magunkat, helyette egyensúlyt, a kiegyenlítések keresését javaslom. Ismerek olyan embert, aki egész karácsony éjjel ételhordóban vitt töltött káposztát a hajléktalanoknak. De ő a nyerő! Mert egészségesebb, szeretet lakik benne, és sokszorosan visszakapja, amit ad. Tanítsuk meg egymást az optimizmusra, altruizmusra! Tartozzunk közösséghez, keressük az együttlétet az azonos értékeket valló emberekkel. H a nincs is családunk, házastársunk, párunk, ne hagyjuk el magunkat! Mert az egyedüllét jó, de a magány megbetegít. Jó, ha valaki hitben élő ember, hiszen a vallásgyakorlat közösséghez tartozást is jelent, és a hit hegyeket mozgat meg. Tudományosan bizonyított, hogy az embernek szüksége van transzperszonalitásra, felülemelkedésre, életének magasabb perspektívából való látására. Victor Frankl azt mondta: a látó szem önmagán túlnéz. Az ember meghaladhatja önmagát, másokért tenni annyi, mint kiterjeszteni lényünk hatókörét. Ha igazán látni akarom magam, ez csak a másik tükrében sikerülhet. Ha ráeszmélünk kölcsönös egymásrautaltságunk törvényére, és felfogjuk emberi küldetésünket, hogy egymást erősítve vigyük tovább az életet, akkor egy magasabb emberi minőség állapotába kerülhetünk. Áprily Lajos költői megfogalmazásával szólva:"Fenn, az Ember magasán."
Életbátorságot és derűt, a megküzdés vállalását kívánom mindnyájunknak az új évre!
Bagdy Emőke
