I. STÁCIÓ JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK   Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, Mert szent kereszted által megváltottad a világot.   "Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt a zajongás még fokozódik is.  Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. Ti lássátok" Választás és döntés van itt. Jézust mindig a szeretet vezérelte.  Most is, mikor dönt: választ, hogy elfogadja az ítéletet - a halált.  Pilátus is választ és dönt.  Mi vezeti őt? A félelem és a kicsinyesség!  Nem vagy a császár barátja - kiáltják - ha nem ítéled el. Mi is választottunk és döntöttünk.  Szeretetéhségünket ki akartuk elégíteni, jó kedvre akarunk derülni, szorongásunkat, félelmünket oldani akartuk és lehetne tovább sorolni mi minden vezetett döntéseinkben.  Először csak rosszul döntöttünk, választottunk.   Később "szenvedélybetegek" lehetünk.  Halálra ítélnek.  Bocsáss meg, Uram! Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk! Keresd meg az életutadon,hogy volt-e olyan,hogy pálcát törtél más felett,vagy feletted törtek pálcát? Lásd be,hogy ehhez nincsen jogunk és másnak sincs joga! Kövesd meg azt,akivel jogtalanul jártál el,és bocsáss meg azoknak,akik veled szemben ezt tették!