Elmélkedés a keresztút stációihoz

14. Ez már nem temetés...

    Ha a lelkem jól lezárt, gondozott, fehérre meszelt sírjára nézek, látszólag nyugalom, sőt büszkeség tölt el. Ugyan ki látja a bent lévő rothadást, és ki érzi a bűzt, lelkemnek döglött szagát? Jézus halálakor sírok nyíltak meg, és halottak indultak el. Uram, Jézus, érintsd meg lelkem sírboltját, hantolj ki bűneimből, és támassz fel újra engem! Hasíts belém a feltámadás fényével, teremts új lelket bennem, hogy már e földi életben a te föltámadt képedet viseljem!

    Jézus, Istennek egyszülött Fia, könyörülj rajtam!