XIV. STÁCIÓ

JÉZUST A SÍRBA HELYEZIK

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Eltemettek Uram. Átadtak az enyészetnek.

 Visszavonhatatlanul, végleg beteljesedett. 

De valóban vége?
Ez az én végem is! Itt már végképp nincs senki csak Isten és én a feneketlen sötétség mélyén. 

Se Szűzanya, se arimateai József, sem János.

Nincsenek kérdések - hová-merre-hogyan tovább - és nincsenek válaszok se. 

Nincs múlt, nincs jövő, a jelen pillanatot is alig érzékelem, ha érzékelem. 

Nincs terv, cél, számadás, ítélet.
Sírban vagyok, múltam sírba téve. 

Üresen nézek ki a fejemből, sötétségemből, és halovány fény dereng. - De valóság-e?

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 Vizsgáld meg magad,volt-e olyan eset az életedben,amikor bűnödet „kősírba” zártad? 

Valakit egy bűnnel kősírba zártál? 

Szabadítsd ki onnan,és „magadat áldozd fel”,vagyis változtasd meg magad,az érzelmeidet,tudatodat,véleményedet!