A Forrás üzenete
A Ji-king közvetítésével a Korunk Aranyasszonyai blog olvasóinak
52/2,3,4,6
Kétely, félelem és hitetlenség megtorpanásra késztetnek...
Ilyen pillanatokban az ember egójához menekül, hogy konok, erőszakos módon "kézbe vegye" a sorsát. Nem vezet jóra.
Kövesd csak odaadóan az utadat!
Fájdalmas, ha mások nem hagynak magukon segíteni. Tudomásul kell venni, hogy mindenkit csak a saját tapasztalata érlel - s az is ritkán.
Semmilyen elfojtás nem helyes!....
A meditációt - mint a harmóniát - nem akarni kell, hanem hagyni létrejönni.
Akár magadról, akár másokról van "sötét" gondolatod: engedd feljönni, pillants rá, de hagyd elmenni, s ne is nézz utána.
Ha megnyugszom, mintha más ember lennék, s másik világot látnék magam körül - még az emberek is "mások" lesznek hirtelen.
Ilyenkor, mintha levenném az orromon felejtett, füstös szemüveget.
Amit ilyen szemlélettel teszel, nem bánod meg.
Egyetlen igazi nyugalom van: amikor az ember belenyugszik sorsába.
Nem lázad, sőt rádöbben, hogy üdvét éli éppen; minden adomány.
Az érzelmi stabilitás és az elme nyugalma szétárad, és vonzza a jót.
Nem akar semmit, és ezért megkapja.
(Müller Péter megfogalmazása)
52/2,3,4,6
Kétely, félelem és hitetlenség megtorpanásra késztetnek...
Ilyen pillanatokban az ember egójához menekül, hogy konok, erőszakos módon "kézbe vegye" a sorsát. Nem vezet jóra.
Kövesd csak odaadóan az utadat!
Fájdalmas, ha mások nem hagynak magukon segíteni. Tudomásul kell venni, hogy mindenkit csak a saját tapasztalata érlel - s az is ritkán.
Semmilyen elfojtás nem helyes!....
A meditációt - mint a harmóniát - nem akarni kell, hanem hagyni létrejönni.
Akár magadról, akár másokról van "sötét" gondolatod: engedd feljönni, pillants rá, de hagyd elmenni, s ne is nézz utána.
Ha megnyugszom, mintha más ember lennék, s másik világot látnék magam körül - még az emberek is "mások" lesznek hirtelen.
Ilyenkor, mintha levenném az orromon felejtett, füstös szemüveget.
Amit ilyen szemlélettel teszel, nem bánod meg.
Egyetlen igazi nyugalom van: amikor az ember belenyugszik sorsába.
Nem lázad, sőt rádöbben, hogy üdvét éli éppen; minden adomány.
Az érzelmi stabilitás és az elme nyugalma szétárad, és vonzza a jót.
Nem akar semmit, és ezért megkapja.
(Müller Péter megfogalmazása)