Adventi elmélkedések 14. - Ajándék
 

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. 

Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. 

Ő, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. 

Reformjához nem hozott égi kincseket.

 Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. 

Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.

Nemcsak kívülről kell a megoldást várni, útszélére sodródott koldusokként. 

Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág felé, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szőjünk, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön.

 Az igazi megoldás Te vagy, mi vagyunk!

Ajándék. Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk is ajándékká váljunk.

 Sokféle ajándék van, minden szülő a gyermekének a lét ajándékát adja. 

Jó lenne, ha közösen gyermekeinknek meg tudnánk adni egy nyugodt, békés Magyarország ajándékát.

 A süllyedő Titanicon hiába fényesítették a kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni. 

Most nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerősíteni.

Önmagunk számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy más népekkel együtt egy új világot álmodjunk.

 Hiábavaló a kis egyéni megtakarításunk, a személyes győzelem, ha a közös nagy csatánkat elbukjuk, a közös otthonunk darabokra törik. 

Merjünk értékes vetőmagot szórni a holnapba!