Adventi
elmélkedések 9. - Kiengesztelődés
A
mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre való
készség.
Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus
ujjá fog születni.
Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus
képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy
kutyából nem lesz szalonna.
Nem mondja, hogy az alma nem esik
messze a fájától.
Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a
házasságtörő asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem
vétkezik.
Jézus hisz abban, hogy az ember talpra tud állni, meg
tud térni, és ki tud engesztelődni.
Ő
maga is ki tud engesztelődni Saullal, aki üldözi őt és a
tanítványait, a későbbi Szent Pállal, aki nemcsak újjászületett,
de a Népek Apostola lett.
Az őszinte szeretet, a történelem
folyamán nagyon sok bűnöst fel tudott emelni a szentjei közé.
Úgy gondolom, hogy ezt a nagyon szép keresztény erényt
mindannyiunknak gyakorolni kell.
Kiengesztelődés nélkül nincs
jövőnk!
Megbocsátás,
újrakezdés nélkül nemzetünk, népünk nem tud talpra állni.
Adná
az Isten, hogy egymásnak fel tudnánk kínálni a megbocsátás
kegyelmét. II. János Pál Pápa felnőtt keresztényekről írt
elmélkedésében felsorolja a felnőtt, keresztény jellemző
vonásait, melyek között az egyik legfontosabb tulajdonságként
említi a kiengesztelődésre való készséget.
Gyermekek
azok, akik örök haragot fogadnak, gyermekek azok, akik saját
gyengeségeiket még nem tapasztalták meg, ezért nagyon nehezen
tudnak megbocsátani.
Nekünk felnőtteknek tudnunk kell, hogy Isten
mindannyiunkat egy marék porból teremtett, és esendők, gyengék,
kicsik vagyunk.
Életünk
folyamatos újjászületés. Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy
maradjatok tökéletesek, hanem arra biztat, hogy legyünk
tökéletesek, mint az ő mennyei Atyja.
Adja az Isten, hogy segíteni
tudjunk egymásnak ebben a tökéletesedésben!
Adja
az Isten, hogy őszinte, tiszta szívvel ki tudjunk engesztelődni,
el tudjuk felejteni egymásnak mindazt, ami fájt, és tudjunk
közösen holnapot, életet teremteni!
