Akaraterő

Az akaraterőt tudatosan lehet fejleszteni. Ha az ember valamit elhatároz, akkor ez ad erőt a kitartó munkához a fáradtság, a nehézség ellenére is... Mi, felnőttek is sajnos sokszor gyengék vagyunk megtenni azt, amit elhatározunk. Például ha minden nap - akár van kedvem hozzá, akár nincs - elmondok egy imádságot, vagy lemondok valamilyen ételről, az erősít, akaraterőmet fejleszti, öngyógyítás, önmagam tudatos kibontakoztatása is. 
Sajnos manapság a testet túlkényeztetik, agyontáplálják és babusgatják.
Magunknak mindent elnézünk, és ennek következménye, hogy sok ember elpuhul, és nem tudja magát irányítani. Hisztizik, kiborul, magába roskad, és nem ő parancsol a testének, hanem hangulatai, érzelmei, vágyai uralkodnak rajta. Így nem is tudja azt a pályát befutni, amit szeretne. Sodródik, ide-oda csapódik, aztán hárítani kezd, mindenki más rossz lesz, pedig ő nem tudott tervei mellé hajtómotort szerelni. A gyereknek és a felnőttnek is szüksége van arra, hogy megtanuljon magának megálljt parancsolni, hogy önmaga ura lehessen.
Nagyon fontos a böjt. Az ember előtt ott a finom étel, nem könnyű lemondania róla. Már korábban meséltem, hogy teológiai tanulmányaim elején elvittek minket Fehérvárra, a püspöki szőlőbe szüretelni. Elhatároztam, hogy az első három nap nem eszem egy szemet sem, felajánlva az megtartóztatást azért, hogy a teológiát szépen el tudjam végezni. Nehéz volt kitartani nekem, csíki legénynek, akinek a szőlő ritkán látott csemege volt, de ezek a kis győzelmek mind-mind benne vannak abban, hogy most képes vagyok több mint kétezer gyerekről gondoskodni. Valószínűleg, ha ezeket az önmegtagadásokat nem vállalom, akkor most hamarább mondanám, hogy fáradt és ideges vagyok, hagyjanak nekem békét. A böjt segített abban, hogy a magam útját járjam, ezért tiszta szívből merem másnak is ezt az Krisztus által megszentelt utat ajánlani." 

Böjte Csaba

/Párbeszéd a végtelennel/