"Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között.

 A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni.

 Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. 

Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, 

valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. 

Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: 

„Most te, egyedül te vagy a fontos", 

s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele... 

Örömben együtt lenni? 

Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, 

ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre..."

Jókai Anna