“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek
országa.”
Tudatában kell
lennünk szellemi szegénységünknek, első dolog a bűneink felismerése. Minden
emberi baj gyökere a bűn, mely Isten és miközénk ékelődött. Korunkban a test
szükségleteinek igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, míg a lelket teljesen
elhanyagoljuk. Ennek megfelelően kiegyensúlyozatlanok és egyoldalúak vagyunk.
Fizikai és anyagi tekintetben gyarapodunk, hízunk, lelkileg viszont soványak,
gyöngék, nyavalyásak vagyunk. Az Isten képére teremtett lélek nem tud
megnyugodni mindaddig, amíg valóban meg nem ismeri Istent. A léleknek éppoly
gondos ápolásra van szüksége, mint a testnek. Vágyódik imádságra, elmélyülésre.
Ha nem táplálkozik és nem végzi gyakorlatát naponként, meggyengül és
kielégítetlen marad.
