6. A Szülőkkel való viszonyunkat rendező parancs
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
Atyádat
és anyádat tiszteld! Boldog az az ember, aki szüleivel békében él.
Tiszteli apját, anyját, nagyszüleit. Ki át tudja venni és tovább tudja
vinni mindazokat a szellemi, lelki, anyagi értékeket, melyeket szülei,
felmenői, ősei hordoznak, birtokolnak.
Létünket
Isten áldásával szüleinktől kaptuk, a hála és a tisztelet alapvető
kötelességünk. Még ha ők nem is teljesítették a maguk szülői feladatát,
az bennünket nem oldoz fel a magunk feladata alól, mert minden embernek
kötelessége a saját fizikai, lelki, szellemi szüleit szeretni,
gondozni, jósággal a segítségükre lenni, az ő álmaikat, céljaikat
megismerni, és ha lehet, jó végre vinni. Szörnyű seb, ha valaki leszakad
ősei törzséről, és parttalanul sodródik az élet hullámverésében.
Ezáltal nemcsak magát teszi földönfutó hontalanná, hanem a szüleitől
kapott és a gyermekeinek továbbadandó kincsek eltékozlója is. Létével
szétszakítja az élet generációkon keresztül ívelő fonalát.
Mennyire
ismerem, tisztelem fizikai szüleimet? Elfogadom-e azt a szellemi, lelki
apaságot, mely népem, egyházam, és mely hordoz engem? Szülőföldem
ismerője, tisztelője vagyok-e? Hogy szoktam beszélni, vélekedni
mindazokról, kiktől fizikai, lelki, szellemi létemet, identitásomat
kaptam? Mindaz, mi meghatároz, azt gyermeki örömmel el tudom fogadni?
Könyörögjünk:
Urunk, Istenünk, segíts megismerni, megszeretni szüleimet és
mindazokat, kiknek fizikai, lelki, szellemi létemet köszönhetem. Vezess,
hogy szerető gyermekként ajándékba kapott létemet megköszönjem,
jóságos, figyelmes munkával megháláljam, és maradéktalanul
gyermekeimnek, szellemi, lelki utódaimnak továbbadjam mindazt, mit
jósággal nekem adtak.
Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.
A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.
BÖJTE CSABA A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 ( 51-55. old.)
