Chiara Lubich ~ A szeretet művészete
'EGGYÉ VÁLNI'
Lényegre törő beszéd
Jézus
rendkívüli hitelességet ajándékoz azon ember szavainak, aki tökéletesen
eggyé tud válni. Fölösleges dolgok és sallangok nélküli, lényegre törő
beszédet, mely egyenesen a testvér szívébe hatol, mint egy tőr; valóban
felemészt mindent, ami esendő, és csak az igazságot hagyja talpon. A
testvér pedig így növekedhet az igazságban; más szóval: Jézusban.
Művek, művek
Eggyé válni, a másikat élni, teljes részesedést vállalnia.
És nemcsak szavakkal vagy érzelmekkel 'eggyé válni'.
A keresztény 'eggyé válás' azt jelenti, hogy az ember felgyűri az ingujját, és munkához lát:
egyik művet hozza létre a másik után; tevékenykedik, cselekszik.
Jézus példát adott arra, hogy mi a szeretet, amikor meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat, amikor megmosta a tanítványai lábát. Konkrét tettek: ez a szeretet.
Vegyük magunkra teljesen mások terheit
A szeretetet helyesen, legigazibb jelentésében kell értelmeznünk.
Az ember akkor érzi, hogy a másik szereti őt, ha örömet okoz neki. Ebből érthetővé válik, hogy a mi szeretetünk időnként nem igazi szeretet, amikor pl. olyan témánál állapodunk meg, úgy viselkedünk, vagy olyan dologra figyelünk, ami a másikat nem érdekli.
Ha helyesen értelmezzük a 'szeretet', a 'szeretni' szót, akkor részünkről az eggyé válás az ennek megfelelő magatartás: elébe menni a testvérnek, az igényeinek, magunkra venni szükségleteit, fájdalmait. Ha így teszünk, értelmet nyer például, ha enni vagy inni adunk neki, ha tanáccsal vagy segítséggel látjuk el.
De mi történik, ha így teszünk?
Azokat a súlyos problémákat elemezve, amelyek a Harmadik és Negyedik Világ egyes területeit sújtják - az emésztő nyomor, a hajléktalanság, a ruhátlanság és a munkanélküliség - megérthetjük, hogy nem várhatjuk el, hogy ezek az emberek új kultúrát teremtsenek maguknak, vagy hogy imádság által lelkileg felemelkedjenek. Először azt kell elérnünk, hogy megszabaduljanak a rájuk nehezedő nyomor súlyától, utána gondolhatunk mindarra, amire az emberi élethez szükségük van: a tanulásra, az integráns fejlődésre.
Ugyanez történik az egyes emberekkel is, amikor úgy szeretjük őket, hogy 'eggyé válunk' velük. Ezzel teljesen levesszük róluk azt a terhet, amely betölti szívüket, amely miatt esetleg aggódnak. Észreveszik, hogy magunkra vettük mindazt, ami nyomasztja őket, és szabadnak érzik magukat.
Mivel úgy érzik, megkönnyebbültek, szabadok, felszabadultak aggodalmaik alól, készek arra, hogy befogadják a szeretet és a béke üzenetét, amelyet át akarunk adni nekik.
Vonzani fogja őket ez az új, evangéliumi élet, amelyet felfedeznek bennünk, amelyre szívük mélyén mindannyian vágyakoznak; amelyet Isten valamennyi gyermeke számára készített.
Művek, művek
Eggyé válni, a másikat élni, teljes részesedést vállalnia.
És nemcsak szavakkal vagy érzelmekkel 'eggyé válni'.
A keresztény 'eggyé válás' azt jelenti, hogy az ember felgyűri az ingujját, és munkához lát:
egyik művet hozza létre a másik után; tevékenykedik, cselekszik.
Jézus példát adott arra, hogy mi a szeretet, amikor meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat, amikor megmosta a tanítványai lábát. Konkrét tettek: ez a szeretet.
Vegyük magunkra teljesen mások terheit
A szeretetet helyesen, legigazibb jelentésében kell értelmeznünk.
Az ember akkor érzi, hogy a másik szereti őt, ha örömet okoz neki. Ebből érthetővé válik, hogy a mi szeretetünk időnként nem igazi szeretet, amikor pl. olyan témánál állapodunk meg, úgy viselkedünk, vagy olyan dologra figyelünk, ami a másikat nem érdekli.
Ha helyesen értelmezzük a 'szeretet', a 'szeretni' szót, akkor részünkről az eggyé válás az ennek megfelelő magatartás: elébe menni a testvérnek, az igényeinek, magunkra venni szükségleteit, fájdalmait. Ha így teszünk, értelmet nyer például, ha enni vagy inni adunk neki, ha tanáccsal vagy segítséggel látjuk el.
De mi történik, ha így teszünk?
Azokat a súlyos problémákat elemezve, amelyek a Harmadik és Negyedik Világ egyes területeit sújtják - az emésztő nyomor, a hajléktalanság, a ruhátlanság és a munkanélküliség - megérthetjük, hogy nem várhatjuk el, hogy ezek az emberek új kultúrát teremtsenek maguknak, vagy hogy imádság által lelkileg felemelkedjenek. Először azt kell elérnünk, hogy megszabaduljanak a rájuk nehezedő nyomor súlyától, utána gondolhatunk mindarra, amire az emberi élethez szükségük van: a tanulásra, az integráns fejlődésre.
Ugyanez történik az egyes emberekkel is, amikor úgy szeretjük őket, hogy 'eggyé válunk' velük. Ezzel teljesen levesszük róluk azt a terhet, amely betölti szívüket, amely miatt esetleg aggódnak. Észreveszik, hogy magunkra vettük mindazt, ami nyomasztja őket, és szabadnak érzik magukat.
Mivel úgy érzik, megkönnyebbültek, szabadok, felszabadultak aggodalmaik alól, készek arra, hogy befogadják a szeretet és a béke üzenetét, amelyet át akarunk adni nekik.
Vonzani fogja őket ez az új, evangéliumi élet, amelyet felfedeznek bennünk, amelyre szívük mélyén mindannyian vágyakoznak; amelyet Isten valamennyi gyermeke számára készített.
