Gégény István ~ El nem mondott ima

Fáj, hogy nem szólhatok.

Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,

Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,

Süket csendet hallgatok.

Fáj, mert adni vágytam,

Helyette most én kapok.

Mégsem bánom már, hogy így lett,

Hisz oly gyakran hiába szólalok.

Mert az igaz fohász nem az ajkakon,

Benn a szívben fakad.

Nem száll tova szavakon,

Örökre bensőm kincse marad.

Szállni tanul a lelkem,

Szólni a szám,

Közben a csend néma szárnyain

Az Úrhoz talál imám.