Mária nevére

Nevedben hull a fűre harmat,
Nevedben kél a hold, a nap,
Nevedben lelnek mély nyugalmat,
Akik már csöndben alszanak.

Nevednek dallamára lejtett
a bölcsők s az anyák halk szava,
Terólad álmodik a kertek
magasba szálló illata.

Neved hordozza szét a szellő,
S harsogja bátran a vihar,
Neved villantja rá a felhő
az égre rőt villámival.

Téged dicsér az édes szőlő,
a nyurga kender és a len,
a gyors takács, ki serényen sző,
s a zengő must a mélybe lenn.

Neved dicsérem fürge dallal,
miként a zúgó tengerek,
ha habjukon a fény a hajnal
jöttére lágyan megremeg.