Adventi gondolatok minden napra 5.

'Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!'

Bizonyára mindenkinek vannak nehézségei, kisebb- nagyobb gondjai, aggodalmai, félelmei. Ezek természetesen a hívő embereket sem kerülik el, így engem sem.
Mit tehetek ezekben a helyzetekben?

Engedem-e,
– hogy a félelem, aggodalom, idegesség megtöltse a szívemet, feleméssze a gondolataimat?
– hogy a sátán baljós gondolatok sugallatával elrabolja a reményemet, s a félelem rabjává tegyen?
– hogy a sötétség fellege eltakarja előlem Isten szeretetének és kegyelmének ígéreteit?

Inkább tudatosítom magamban, hogy a mindenkori reményem alapja a világmindenséget, s benne engem személyesen átölelő emberarcú Isten. Kizárólag csak tőle kaphatom meg azt, amit önmagamtól nem érhetek el.

Jézus, akit az Isten felé vezető úton útitársul kaptam, felajánlja a megváltást, reményt ad nekem. Mellette nincs okom a napi gondjaim miatti aggodalomra, Ő jelenti a biztonságomat. Amikor benne bízom, az Atya szeretetében pihenek meg, és az Ő megváltó kegyelmét hirdetem.
Ezért nyitott szívvel feléje irányítom gondolataimat, hogy személyes közösségben maradhassunk. Viharok erősödésének idején még inkább a szeretetére összpontosítok, Ő pedig bátorít, megerősít, megmutatja hatalmát. Tudom, hogy jól ismeri szükségleteimet, nem akarja, hogy félelemmel nézzek nehézségeim elé, s a hitem válságba kerüljön. Gyakran megtörténik, hogy mielőtt még kérném a segítségét, magához ölel, békességgel és nyugalommal tölt fel, amiből megérzem szerető gondoskodását.

Ezért a szememet folytonosan rajta tartva, kezét fogva bízom benne,
s mindig meglátom a nehézségeimen átvezető egyenes és tiszta utat, amiből megtapasztalom hűségét.
Így a remény számomra nem csupán illúzió, hanem az Úrral való állandó, élő kapcsolatom gyümölcse, ami minden körülmények között biztonságot ad. Többször felfedeztem, hogy a környezetemben élők is megpillantják ezáltal a reménység csillagát.
Te neked mit jelent a remény?

Böjte Csaba

Forrás ~ Internet