NEM EJTI LE

Földgömb az utazási irodában.

Szép, nagy, kerek.

Forgatni is lehet.

Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.

S míg édesanyja sorra

intéz ügyeket, jegyeket,

Ő is bekalandozna

Tengereket és hegyeket.

De anyai szem ilyet

Szó nélkül hogyan nézne!

'Kisfiam, ne nyúlj hozzá,

mert ha leejted, vége!'

Elkapja kis kezét,

S csodálja mozdulatlan.

Kimennek. Elvegyülnek

Az utcaforgatagban.

Tűnődik. Hiába hívja

Kirakatok szépsége.

'Ha a jó Isten ejti le,

Anyu, akkor is vége?'

'Minek, kisfiam?' 'Hát a Földnek!

Azt mondtad, Ő tartja kezében.

De ha elfárad a keze?

Ha leejti valamiképpen?'

'Kisfiam, attól sose félj!

Ha leejtené, nagy baj lenne.

De Isten keze oly erős,

A Föld biztosan pihen benne.'

S a fényes, tiszta gyerekszemben

Felragyog a csoda titka:

'Ugy-e, ha az egyik elfárad,

akkor átveszi a másikba?!'

Túrmezei Erzsébet

Forrás ~ Internet