Perszephoné - az engedelmes gyermek-asszony
Az Istennő
Perszephoné (a rómaiaknál Proserpina) Démétér és Zeusz leánya, Hádész felesége kétarcú istennő: egyrészt örökké engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt érett asszonyként az alvilág istennője.
Hádész, az alvilág istene, Zeusz és Déméter testvére megpillantotta Perszephonét, a gyönyörű karcsú leánykát és beleszeretett. Megkérte Zeusztól leánya kezét, aki beleegyezett a frigybe, de sem Déméternek, sem a leánynak nem szólt egy szót sem. Perszephoné barátnőivel sétált a mezőn, és egy csodálatos virágot pillantott meg. Amikor lehajolt, hogy leszakítsa, meghasadt a föld, és Hádész magával ragadta a sikoltozó leányt.
Déméter meghallotta a sikolyt, és keresni kezdte lányát. A többit már tudjuk: az anya gyásza nyomán terméketlen, kietlen pusztasággá változott a föld. Zeusz végül a föld pusztulását látva engedni kényszerült, és Hermészt, az istenek hírnökét küldte az alvilágba a leányért. Hermész egy kétségbeesett, boldogtalan asszonyt talált Hádész oldalán, aki elrablása óta nem evett, nem ivott, csak sírdogált. Visszatérésének lehetősége olyan boldoggá tette, hogy elfogadott és megevett egy gránátalmamagot, amit Hádész nyújtott neki. Ezzel végül is érvényesítette a házasságot: csak az év kétharmadát tölthette anyjával az Olimposzon, az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie az alvilágban. (Figyeljük meg - Perszephoné "véletlenül", tudattalanul, de végül is lázadt anyja ellen, nem akart teljesen és véglegesen visszatérni hozzá. Mellesleg nem vállalta tettéért a felelősséget: azt mondta anyjának, hogy Hádész erőszakkal etette meg vele a gránátalmamagot.) Leányként Perszephoné mindvégig engedelmes jó kislány, érett asszonyként, a férje mellett azonban az alvilág fenséges úrnője, az alvilágba leszálló élők vezetője, kalauzolója.
Perszephoné (a rómaiaknál Proserpina) Démétér és Zeusz leánya, Hádész felesége kétarcú istennő: egyrészt örökké engedelmes gyermek, az anyja leánya, másrészt érett asszonyként az alvilág istennője.
Hádész, az alvilág istene, Zeusz és Déméter testvére megpillantotta Perszephonét, a gyönyörű karcsú leánykát és beleszeretett. Megkérte Zeusztól leánya kezét, aki beleegyezett a frigybe, de sem Déméternek, sem a leánynak nem szólt egy szót sem. Perszephoné barátnőivel sétált a mezőn, és egy csodálatos virágot pillantott meg. Amikor lehajolt, hogy leszakítsa, meghasadt a föld, és Hádész magával ragadta a sikoltozó leányt.
Déméter meghallotta a sikolyt, és keresni kezdte lányát. A többit már tudjuk: az anya gyásza nyomán terméketlen, kietlen pusztasággá változott a föld. Zeusz végül a föld pusztulását látva engedni kényszerült, és Hermészt, az istenek hírnökét küldte az alvilágba a leányért. Hermész egy kétségbeesett, boldogtalan asszonyt talált Hádész oldalán, aki elrablása óta nem evett, nem ivott, csak sírdogált. Visszatérésének lehetősége olyan boldoggá tette, hogy elfogadott és megevett egy gránátalmamagot, amit Hádész nyújtott neki. Ezzel végül is érvényesítette a házasságot: csak az év kétharmadát tölthette anyjával az Olimposzon, az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie az alvilágban. (Figyeljük meg - Perszephoné "véletlenül", tudattalanul, de végül is lázadt anyja ellen, nem akart teljesen és véglegesen visszatérni hozzá. Mellesleg nem vállalta tettéért a felelősséget: azt mondta anyjának, hogy Hádész erőszakkal etette meg vele a gránátalmamagot.) Leányként Perszephoné mindvégig engedelmes jó kislány, érett asszonyként, a férje mellett azonban az alvilág fenséges úrnője, az alvilágba leszálló élők vezetője, kalauzolója.
A földi nő
Perszephoné tehát az örökké fiatal, engedékeny, sőt engedelmes gyermek-asszony megtestesítője. Passzív alkat, nem irányítja életét, inkább hagyja, hogy a dolgok csak úgy "megtörténjenek" vele. Nem választ, nem kötelezi el magát, hagyja, hogy sodorják az események. Igen szorosan kötődik anyjához, nagyon fontos számára, hogy megfeleljen, hogy anyja elégedett legyen vele. Az anya szerepét később igen gyakran férje veszi át. Szereti, sőt elvárja, hogy irányítsák. Nagyfokú alkalmazkodóképessége révén mindig megérzi, kitalálja, hogy mit várnak el tőle. Ha másokra figyel, mélységes empátiája, intuitív képessége alkalmassá teheti arra, hogy "belelásson" mások lelkébe, s ez érett korában az "alvilág" a tudatalatti birodalom úrnőjévé, avatott lelki vezetővé teheti.
Perszephoné tehát az örökké fiatal, engedékeny, sőt engedelmes gyermek-asszony megtestesítője. Passzív alkat, nem irányítja életét, inkább hagyja, hogy a dolgok csak úgy "megtörténjenek" vele. Nem választ, nem kötelezi el magát, hagyja, hogy sodorják az események. Igen szorosan kötődik anyjához, nagyon fontos számára, hogy megfeleljen, hogy anyja elégedett legyen vele. Az anya szerepét később igen gyakran férje veszi át. Szereti, sőt elvárja, hogy irányítsák. Nagyfokú alkalmazkodóképessége révén mindig megérzi, kitalálja, hogy mit várnak el tőle. Ha másokra figyel, mélységes empátiája, intuitív képessége alkalmassá teheti arra, hogy "belelásson" mások lelkébe, s ez érett korában az "alvilág" a tudatalatti birodalom úrnőjévé, avatott lelki vezetővé teheti.
Gyermek- és ifjúkora
Perszephoné gyermekkorában nyugodt, engedelmes, jó kislány. Ő igen sok anya álma: nem dacos, nem próbálgatja akaratát, mindig jól nevelt, úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, szinte kitalálja és teljesíti anyja minden gondolatát. Serdülő korában is kislány marad, akinek a mama a legjobb barátnője. Nem vesz részt a kortárs csoportok szórakozásaiban, nem lázad, olyan programokat, olyan barátnőket választ, akit a család, a felnőtt társadalom is elfogad. Meglehetősen befelé forduló, szeret álmodozni. Sok Perszephoné szinte egész kamaszkorát egy képzeletbeli álomvilágban tölti. Várja a "szép szőke herceget, fehér lovon". mesehősnek, elvarázsolt királykisasszonynak, képzeli magát. Élete merő várakozás: arra vár, hogy történjen már valami. Főiskolára, egyetemre azért megy, mert elvárják tőle. Nem kötelezi el magát valamely hivatás mellett, választása attól függ, hogy melyik főiskolára, milyen karra veszik fel a legkönnyebben. Ha ellenállásba ütközik, könnyen feladja, abbahagyja tanulmányait, vagy iskolát, szakot vált.
Perszephoné gyermekkorában nyugodt, engedelmes, jó kislány. Ő igen sok anya álma: nem dacos, nem próbálgatja akaratát, mindig jól nevelt, úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle, szinte kitalálja és teljesíti anyja minden gondolatát. Serdülő korában is kislány marad, akinek a mama a legjobb barátnője. Nem vesz részt a kortárs csoportok szórakozásaiban, nem lázad, olyan programokat, olyan barátnőket választ, akit a család, a felnőtt társadalom is elfogad. Meglehetősen befelé forduló, szeret álmodozni. Sok Perszephoné szinte egész kamaszkorát egy képzeletbeli álomvilágban tölti. Várja a "szép szőke herceget, fehér lovon". mesehősnek, elvarázsolt királykisasszonynak, képzeli magát. Élete merő várakozás: arra vár, hogy történjen már valami. Főiskolára, egyetemre azért megy, mert elvárják tőle. Nem kötelezi el magát valamely hivatás mellett, választása attól függ, hogy melyik főiskolára, milyen karra veszik fel a legkönnyebben. Ha ellenállásba ütközik, könnyen feladja, abbahagyja tanulmányait, vagy iskolát, szakot vált.
Viszonya a munkához
Nyilvánvaló, hogy Perszephoné sosem lesz vezető. Hiányzik belőle az elhivatottság, a motiváció, az önérvényesítés vágya és képessége. Ha munkába áll, rendszerint a családtagok barátok keresnek megfelelő állást a számára. Munkahelyén is a megfelelés vágya vezérli. Nem akar kitűnni, arra vágyik, hogy munkatársai, főképpen pedig főnöke elégedett legyen vele. Ha Perszephoné beérik, felfedezi értékeit, nyitottságát, empátiáját, intuitív képességeit, akkor kitűnő pszichológus, terapeuta, természetgyógyász válhat belőle. Az is lehetséges, hogy művészi képességek jelentkeznek, és Perszephonéból költő vagy festő, kreatív asszony válik.
Nyilvánvaló, hogy Perszephoné sosem lesz vezető. Hiányzik belőle az elhivatottság, a motiváció, az önérvényesítés vágya és képessége. Ha munkába áll, rendszerint a családtagok barátok keresnek megfelelő állást a számára. Munkahelyén is a megfelelés vágya vezérli. Nem akar kitűnni, arra vágyik, hogy munkatársai, főképpen pedig főnöke elégedett legyen vele. Ha Perszephoné beérik, felfedezi értékeit, nyitottságát, empátiáját, intuitív képességeit, akkor kitűnő pszichológus, terapeuta, természetgyógyász válhat belőle. Az is lehetséges, hogy művészi képességek jelentkeznek, és Perszephonéból költő vagy festő, kreatív asszony válik.
Párkapcsolat, házasság
Perszephonéból kitűnő feleség lehet. Általában nem választ, hanem őt választják, szinte várja, hogy "elrabolják". Sok férfi számára vonzó a gyenge virágszál, az ártatlan, kislányos teremtés, az elefántcsonttorony hercegnője, aki csendes, légies, álmodozó, akit meg kell hódítani, el kell csábítani, "el kell rabolni". Perszephoné, mint engedelmes, jó kislány gyakran hagyja, hogy döntsenek helyette. Ilyenkor a házasság is olyasmi, ami csak úgy megtörténik vele. Ilyenkor érzelmileg kívül marad, sosem köteleződik el, nem lép ki a házasságból, hanem csendes visszavonultságban tovább álmodozik arról, hogy "történjen már valami".
Ha azonban a férfi erős és domináns, de egyidejűleg gyengéd és kedves, veszi a fáradságot hogy meghódítsa a lányt, akkor Perszephoné egy életre elköteleződik, és tökéletes társa lesz a férfinak. Veleszületett fogékonysága, nyitottsága, hajlékonysága képessé teszi arra, hogy teljesen, tökéletesen alkalmazkodjon a férfihez. Szinte a tükörképévé válik, olyanná formálja önmagát, amilyennek a férfi látni akarja. Ha kell sportos hegymászó, ha kell otthonülő háziasszony, ha kell koktélpartik királynője, mindig csinos és elegáns, akivel reprezentálni lehet. Aki kecses és légies, jelen van, de háttérben marad, aki finom ösztönétől, intuíciójától vezérelve találja ki férje minden gondolatát. Főként negyvenes befutott, idősödő férfiak - rendszerint túl egy-két rosszul sikerült házasságon - választanak életük delén egy ifjú Perszephonét feleségnek, akit tenyerükön hordozhatnak, saját képükre formálhatnak, és aki aztán bearanyozza idős napjaikat.
A szexualitás nem túl fontos Perszephoné számára, ha azonban szerencsésen felébresztik - és férje is úgy kívánja - vonzó szexis, orgazmusképes nő válik belőle. Egy boldogtalan házasságban azonban a gyermek-asszony minden egyes aktusnál úgy érezheti, hogy újra meg újra megerőszakolják. Egy boldog, elégedett házasság viszont éretté teheti Perszephonét, aki éretlen gyermek-asszonyból kreatív nővé válhat.
Perszephonéból kitűnő feleség lehet. Általában nem választ, hanem őt választják, szinte várja, hogy "elrabolják". Sok férfi számára vonzó a gyenge virágszál, az ártatlan, kislányos teremtés, az elefántcsonttorony hercegnője, aki csendes, légies, álmodozó, akit meg kell hódítani, el kell csábítani, "el kell rabolni". Perszephoné, mint engedelmes, jó kislány gyakran hagyja, hogy döntsenek helyette. Ilyenkor a házasság is olyasmi, ami csak úgy megtörténik vele. Ilyenkor érzelmileg kívül marad, sosem köteleződik el, nem lép ki a házasságból, hanem csendes visszavonultságban tovább álmodozik arról, hogy "történjen már valami".
Ha azonban a férfi erős és domináns, de egyidejűleg gyengéd és kedves, veszi a fáradságot hogy meghódítsa a lányt, akkor Perszephoné egy életre elköteleződik, és tökéletes társa lesz a férfinak. Veleszületett fogékonysága, nyitottsága, hajlékonysága képessé teszi arra, hogy teljesen, tökéletesen alkalmazkodjon a férfihez. Szinte a tükörképévé válik, olyanná formálja önmagát, amilyennek a férfi látni akarja. Ha kell sportos hegymászó, ha kell otthonülő háziasszony, ha kell koktélpartik királynője, mindig csinos és elegáns, akivel reprezentálni lehet. Aki kecses és légies, jelen van, de háttérben marad, aki finom ösztönétől, intuíciójától vezérelve találja ki férje minden gondolatát. Főként negyvenes befutott, idősödő férfiak - rendszerint túl egy-két rosszul sikerült házasságon - választanak életük delén egy ifjú Perszephonét feleségnek, akit tenyerükön hordozhatnak, saját képükre formálhatnak, és aki aztán bearanyozza idős napjaikat.
A szexualitás nem túl fontos Perszephoné számára, ha azonban szerencsésen felébresztik - és férje is úgy kívánja - vonzó szexis, orgazmusképes nő válik belőle. Egy boldogtalan házasságban azonban a gyermek-asszony minden egyes aktusnál úgy érezheti, hogy újra meg újra megerőszakolják. Egy boldog, elégedett házasság viszont éretté teheti Perszephonét, aki éretlen gyermek-asszonyból kreatív nővé válhat.
Gyermekével
Perszephoné, mint anya gyakran szorong, aggodamaskodik, hiszen nem érzi kellően felnőttnek magát. Gyermeki személyiségével boldogan, önfeledten játszik gyermekeivel, mesél nekik. Nagyfokú empátiájával megérzi, mire van szükségük. Általában szelíd, a háttérben marad. Tiszteli gyermekei vágyait, személyiségét, nem akadályozza függetlenségüket. Igaz, nem tud nekik túl sokat segíteni sem. Problémát okozhat, ha egy erős, független személyiségű gyermek - főleg fiú - átveszi az irányítást, mert Perszephoné nem tud korlátot szabni. Néha az erős egyéniségű kamaszlány is szinte anyáskodik saját anyja felett.
Perszephoné, mint anya gyakran szorong, aggodamaskodik, hiszen nem érzi kellően felnőttnek magát. Gyermeki személyiségével boldogan, önfeledten játszik gyermekeivel, mesél nekik. Nagyfokú empátiájával megérzi, mire van szükségük. Általában szelíd, a háttérben marad. Tiszteli gyermekei vágyait, személyiségét, nem akadályozza függetlenségüket. Igaz, nem tud nekik túl sokat segíteni sem. Problémát okozhat, ha egy erős, független személyiségű gyermek - főleg fiú - átveszi az irányítást, mert Perszephoné nem tud korlátot szabni. Néha az erős egyéniségű kamaszlány is szinte anyáskodik saját anyja felett.
Árnyoldalai
Perszephoné árnyoldala főként passzivitásából ered. A szélsőségesen Perszephoné-típusú nő egész életét várakozással tölti. Nem dönt, nem választ, hagyja, hogy sodorják az események. Gyakran előfordul, hogy egy életen át nem képes elszakítani az anyjához (különösen egy Déméter-típusú anyához) fűző lelki köldökzsinórt. Ilyenkor előfordul, hogy élete végéig az anyja szoknyája mellett marad, gyakoribb azonban, hogy domináns anyja és domináns férje szinte bábuként rángatják a gyermek-asszonyt. Perszephoné mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél, s ez végeláthatatlan konfliktusok forrása a férj és az anyós között. Végül rendszerint a férj adja fel, és Perszephoné újra a mama szoknyája mellett találja magát. A passzív, elköteleződésre képtelen Perszephoné házasságán, anyaságán is mintegy kívül maradhat, s végül azt veszi észre, hogy elment mellette az élet. Napjai szürkék, és lassan már nincs mire várni. Perszephonét pszichológiai zavarok, depresszió, pánikbetegség, fóbiák fenyegetik. Az is lehet, hogy az immunrendszer működése gyengül, és Perszephoné betegessé válik, a legkisebb szellőre is megfázással, lázzal, akár tüdőgyulladással reagál. S ha Perszephoné a "ki vagyok én" kérdésre nem találja a választ, az identitás zavara autoimmun betegség formájában nyilvánulhat meg.
Perszephoné árnyoldala főként passzivitásából ered. A szélsőségesen Perszephoné-típusú nő egész életét várakozással tölti. Nem dönt, nem választ, hagyja, hogy sodorják az események. Gyakran előfordul, hogy egy életen át nem képes elszakítani az anyjához (különösen egy Déméter-típusú anyához) fűző lelki köldökzsinórt. Ilyenkor előfordul, hogy élete végéig az anyja szoknyája mellett marad, gyakoribb azonban, hogy domináns anyja és domináns férje szinte bábuként rángatják a gyermek-asszonyt. Perszephoné mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél, s ez végeláthatatlan konfliktusok forrása a férj és az anyós között. Végül rendszerint a férj adja fel, és Perszephoné újra a mama szoknyája mellett találja magát. A passzív, elköteleződésre képtelen Perszephoné házasságán, anyaságán is mintegy kívül maradhat, s végül azt veszi észre, hogy elment mellette az élet. Napjai szürkék, és lassan már nincs mire várni. Perszephonét pszichológiai zavarok, depresszió, pánikbetegség, fóbiák fenyegetik. Az is lehet, hogy az immunrendszer működése gyengül, és Perszephoné betegessé válik, a legkisebb szellőre is megfázással, lázzal, akár tüdőgyulladással reagál. S ha Perszephoné a "ki vagyok én" kérdésre nem találja a választ, az identitás zavara autoimmun betegség formájában nyilvánulhat meg.
