A Hála megnyilvánulása és közvetítése, azaz kapcsolatok
A második szentség a Hála megnyilvánulása, miszerint az életünkben jelenlévő emberek, kapcsolatok tanító és fejlesztő hatással vannak a lelki és szellemi fejlődésünkre. Alkalmat adva a jóra. Talán a hétköznapi értelemben nem látjuk ezt ennyire tisztán, hiszen folyamatosan bíráljuk a körülöttünk lévő kapcsolatokat, kezdve a szülőktől, a társakon át, illetve a gyermekeket is a saját képünkre formálnánk. Nem is beszélve az „úgynevezett ellenségeinkről”, akiket hárítunk! Pedig a kapcsolatok bennünket tükröznek vissza. Szüleinket magunk választottuk, társaink éppen a bennünket visszatükröző „ideális társ”, illetve ellenségeink is „tanító mestereink”! Hát hogyan is van akkor a kapcsolatokkal? Hogyan is kéne Hálát érezni értük, főleg, ha negativ inspirátoraink? Ha önmagunkban megtaláljuk Istent a másikban is képesek vagyunk meglátni! „Namaste!” Azaz a bennem lévő Isteni köszönti a benned lévő Istenit! Nagy lecke, hiszen a világ, illetve kapcsolataink megváltoztatása helyett önmagunkon kéne változtatni! Fontos életállomás, életlecke, hiszen hány lélek van leragadva ezen a szinten. Nem érti, mi is a tanítás vagy csak nagy-sokára látja a valós valóságot!
