A Kegyelem megnyilvánulása, mely az önbecsülést szolgálja
Ha már sikerült az élet szentségét elfogadni, a másikban Istent látnunk (de legalább is az Isteni tervet), akkor a fontos tanulandó kérdés az önbecsülés, önértékelés. A két előző fázis az önismeretről szólt. Az önismeret, én-ismeret lehet hozott is (Hála az Életért) vagy szerzett (a kapcsolatokon át), de fontos módon az alapja az önbecsülésnek, önértékelésnek, illetve a Küldetés tudat Kegyelmének, hiszen nem véletlenül vagyunk itt a Földön! De míg keressük önmagunkat, keressük egyáltalán a Lét és az Élet értelmét, nem találjuk benne a helyünket és nem érezzük az Isteni minőséget magunkban és ezáltal nem is tudjuk, hogy „Társteremtők” vagyunk! A munkánk a „Láthatóvá tett szeretet!”. Hogyan is érezhetném magam társteremtőnek, ha tudom, hogy bennem Isten dolgozik! Hogy általam a Kegyelem nyilvánul meg a külvilág számára! Vajon, aki ezt nem érzi, érti vagy tudja, kitől kaphat ebben megerősítést? Pedig a küldetés tudat, fontos Kegyelmi állapot! Mi dolgom a Világban!
