Chiara Lubich ~ A szeretet művészete

Elsőként szeretni

'A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.' (1Jn 4,10)

Megtenni az első lépést

A szeretet művészetében egy újabb követelmény, hogy elsőként szeressünk. Talán ez jár a legnagyobb erőfeszítéssel, mert próbára teszi szeretetünk hitelességét és tisztaságát. Azt kéri, hogy elsőként szeressünk, mindig kezdeményezzünk, és ne várjuk, hogy a másik tegye meg az első lépést.

A szeretetnek ez a formája közvetlenül bennünket szólít meg, de ha Isten példájára akarunk szeretni, és ki akarjuk fejleszteni magunkban a szeretni tudás képességét, amit Isten ültetett a szívünkbe, akkor úgy kell tennünk, ahogy Ő. Isten nem várta azt, hogy mi szeressük Őt, hanem öröktől fogva ezerféle módon bebizonyította, hogy Ő elsőként szeret minket, bármit is válaszolunk rá.

Ajándékul vagyunk teremtve egymás számára. Ezt akkor valósíthatjuk meg, ha elhatározzuk, hogy testvéreink felé olyan szeretettel fordulunk, amely megelőzi a másiktól jövő szeretet minden gesztusát.

Isten hasonlatosságára

Ha a keresztény szeretni akar, úgy kell tennie, ahogy Isten: nem várni, hogy őt szeressék, hanem 'elsőként' szeretni. Mivel ezt Isten iránt nem tudja megvalósítani, mert Isten mindig elsőként szeret, a keresztény az embertársa felé gyakorolja ezt.

Szent János miután elmondta, hogy Isten szeretett bennünket, nem úgy fejezte be, ahogy logikus lenne, hogy ha Isten így szeretett minket, akkor viszonzásul nekünk is szeretnünk kell Őt, hanem azt mondja: 'Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást' (1Jn 4,11).

A szeretet részesedés az isteni agapéban, ezért tudunk túllépni a természetes korlátokon, és tudjuk szeretni ellenségeinket, tudjuk életünket adni testvéreinkért.

Ezért mondhatjuk, hogy a keresztény szeretet új korszakot alkot, mert ez gyökeresen új parancsolat, abszolút 'újdonságot' hoz az emberiség történelmébe és az etikába. 'Ez a szeret újít meg minket - írja Ágoston -, új emberekké, az Újszövetség örököseivé tesz bennünket, akik új éneket zengenek.'

A kevésbé szeretetre méltók felé

Isten szeretete kezdeményező: akkor is szeretett minket, amikor egyáltalán nem voltunk szeretetre méltók 'halottak voltunk a bűn miatt'. Ez a gondolat eszembe juttatja mozgalmunk kezdeteit, amikor Isten lángra lobbantotta szívünkben nagy Ideálunk 'szikráját' - ahogy II. János Pál nevezte.

Volt-e Rajta kívül más is körülöttünk a háború pusztítása és romjai közepette, aki elkezdett volna szeretni minket? Nem! Isten rendkívüli ajándéka folytán mi voltunk azok, akik sok szívben fellobbantottuk a szeretet lángját, és arra vágytunk, hogy ez mindenkire kiterjedjen. Nem néztük, hogy szeretetre méltók-e a felebarátok, leginkább a szegények vonzottak, akikben határozottabban láttuk Krisztus arcát, és azok, akinek leginkább szükségük volt az Ő irgalmára.

Ő tanított meg minket

Talán azért, hogy megtanítson minket 'elsőként szeretni', a háború alatt Isten még nem indított bennünket azonnal arra, hogy minden testvért szeressünk. A rászorulókra irányította figyelmünket, a szegényekre, a betegekre, a foglyokra, az árvákra. Most úgy tűnik, mintha szemellenzőt tett volna ránk, hogy mindenekelőtt csak ezekben a testvérekben lássuk Őt.

Célba vettük az összes szegényt a városban.

Első társnőimmel munka után, szabad időnkben nehéz csomagokkal felpakolva látogattuk őket szegényes otthonaikban. Minden szegény Jézus volt! Arról álmodtunk, hogy egy napon, az ítélet napján, az Úr majd drágagyöngyökkel ékesítve mutatja meg nekünk azt a ruhát, azt a cipőt vagy kesztyűt, amit odaadtunk, ahogy Sziénai Szent Katalin keresztjével történt, amit egy szegénynek ajándékozott.

A szegényekben mutatta meg az Úr azokat, akiket 'elsőként szerethetünk'.

Lk 14,13-14: 'Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.'

Ingyenesség

Az emberi szeretetben az ember általában azért szeret, mert őt is szeretik. Még akkor is, amikor a szeretet szép, az ember önmagából szeret valamit a másikban. Az emberi szeretetben mindig van valami önző, vagy akkor igyekszik szeretni, amikor az érdekei ezt kívánják.

Az isteni, természetfölötti szeretet azonban önzetlen, ingyenes és elsőként szeret,

Ha tehát azt akarjuk, hogy az 'új ember' éljen bennünk, ha égve akarjuk tartani magunkban a természetfölötti szeretet lángját, akkor nekünk is elsőként kell szeretnünk.

Ef 4,23: 'Újuljatok meg gondolkodásotok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.'

A szeretet értékes

A szeretetben maga szeretet az értékes. Így van ez ezen a földön. A szeretet - a természetfölötti szeretetről beszélek, amely nem zárja ki a természeteset - nagyon egyszerű és egyben nagyon összetett dolog. Megköveteli a te közreműködésedet, és várja a másikét is.

Ha megpróbálsz szeretetből élni, rá fogsz jönni, hogy e földön azt kell megtenned, ami rajtad áll. 

A másikról nem tudod, megteszi-e valaha. És nem is okvetlenül szükséges, hogy megtegye. Talán időnként csalódni fogsz, de sohasem veszíted el bátorságodat, ha meggyőzöd magad arról, hogy a szeretetben maga a szeretet az értékes.

Jézust kell szeretni a testvérben, Jézust, aki mindig viszonozza ezt neked, bár talán más úton.

Így Ő megedzi lelkedet a világ viszontagságaival szemben és meglágyítja szeretetben mindazok felé, aki körülvesznek. Föltéve, hogy szem előtt tartod: a szeretetben maga a szeretet az értékes.

Az irgalmasság szövetsége

Az első fokolárból származik az a gyakorlat, amely segít megvalósítani, hogy 'elsőként szeressünk'.

Különösen kezdetben nem volt könnyű néhány lánynak ott megélnie a szeretet radikalitását. Olyan emberek voltunk, mint mindenki más, még akkor is, ha Isten rendkívüli ajándéka volt a támaszunk a Mozgalom elindításában. Közöttünk is megesett, hogy kapcsolatainkra por telepedett, meglanyhult közöttünk az egység. Ez például akkor történt meg, amikor észrevettük egymás hibáit, a többiek tökéletlenségét, és ítélkezni kezdtünk, ezért kihűlt köztünk a kölcsönös szeretet.

Azért, hogy tegyünk valamit ez ellen, egyik nap arra gondoltunk, hogy szövetséget kötünk egymással, és ezt az 'irgalmasság szövetségének' neveztük el.

Elhatároztuk, hogy minden reggel új szemmel, teljesen új szemmel nézünk a felebarátra, akivel találkozunk a fokolárban, az iskolában, a munkahelyen, bárhol. Nem emlékszünk a tökéletlenségeire, a hibáira, hanem mindent befedünk szeretettel. Mindenkihez ezzel a 'teljes amnesztiával' a szívünkben közeledünk, ezzel az egyetemes megbocsátással.

Nagyon kemény vállalkozás volt, de mindannyian együtt határoztuk el, és ez segített, hogy mindig elsők legyünk a szeretetben az irgalmas Isten példájára, aki megbocsátja és el is felejti bűneinket.

Mindennapos elhatározások

Reggel, amikor fölkelünk, csak ezt mondjuk: 'Elsőként fogok szeretni mindenkit, akivel a nap folyamán találkozom, mindenkit, mindig elsőként, mindig elsőként.'

Nekilátni mindig, hogy elsőként szeressünk. Milyen csodálatos élet ez!

Tartást ad, működésbe hoz sok kegyelmet, mert a szeretet többek között a Szentlelket is odavonzza, és végtelen fénnyel áraszt el bennünket. Erről beszél Jézus, amikor így szól: 'Aki szeret engem, (...) kinyilatkoztatom magam neki' (Jn 14,21). A testvért szeretni azt jelenti, hogy Őt szeretjük, aki mindig kinyilatkoztatja magát fényével.

Megannyi kegyelem árad ránk, és estére esetleg fáradtak leszünk, de boldogok.