IX. STÁCIÓ

JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A végkimerülés utolsó pillanatai, a vesztőhelytől néhány méterre. 

A kereszt súlya, a világ betegségei-bűnei, sokadik visszaesésem újból a porba sújt. 

Jézusom! 

Nem veszel igénybe természetfeletti erőt, sem angyalok segítségét nem kéred.

 Az Atyában bízva felállsz és tovább indulsz.
Sokadik visszaesésem. 

Dühödten, tompán, kábulattal, szótlanul, gondolattalanul ülök romjaim felett. 

Már nem remélek és nem bízom senkiben-semmiben. 

Nem veszek igénybe természet feletti erőt, sem angyalok segítségét nem kérem. 

Az Atyához sem fordulok. 

Életösztönömtől vezetve kínnal, keservvel felállok és tovább tántorgok utamon.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 Vizsgáld meg,hogy sodortál-e valakit végső elkeseredésben,teljes önfeladásba?

 Vagy elengeded-e,ha valaki téged sodort ilyen állapotba! 

Sújtottál-e valakit a „halál porába”? 

Lehet,hogy nem csak fizikai lényként kellett meghalnia,hanem lelki lényként is megélted vele a halált?

 Megengedtél-e más részéről magadnak ilyen dresszúrát?

 Istentől kapott belső erődből erősítsd meg magad és nőj ki a méltatlanságok alól!