X. STÁCIÓ

JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézusom! Nem maradt más tulajdonod, csak a köntösöd. 

De ezt is soknak találták és elvették Tőled. 

Már csak egyetlen dolog szükséges, a kereszt, a kivégzés eszköze. 

Uram, megfosztottak ruháidtól, vele együtt emberségedtől - méltóságodtól.
Végül én is elvesztettem méltóságom, emberségem.

 Fizikailag összetörve, leépülve, remegő kézzel-lábbal-gyomorral, talán saját piszkomban vergődve. Erkölcsileg lemeztelenítve. 

Megbízhatatlanná váltam, talán a munkám és családom is elvesztettem.

 Emberek pillantását kerülő, ember-kerülő lettem. 

Mindentől, mindenkitől elhagyatva már csak a keresztem maradt.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 Osztozkodtál-e a megalázott,porba sújtott javain? 

Erejétől,becsületétől,tisztességétől megfosztott ember révén fényesítetted-e magadat?

 Próbáltál-e más lenyomásával feljebb kapaszkodni,dicsőséget szerezni? 

Mit gondolsz,miért tetted?

 Tárd fel a mozgató rugóit és add vissza mindenkinek,ami az övé!