XI. STÁCIÓ

JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot

Jézusom! 

Az én bűneimért, betegségemért szúrtak át. 

 Az én gonoszságaimért törtek össze. 

Az én békességemért ért utol a büntetés. 

A Te sebeid szereztek nekem gyógyulást.
Teljes hosszával, teljes valóddal fekszel a kereszten, Uram. 

Kezedet-lábadat erővel ráfeszítették a keresztre.

 Ráfeszülsz és a biztonság kedvéért még oda is szegeznek. 

Meg ne moccanj.
Kezem-lábam remeg. 

Testem hideg verejtékben.

 Egyedül bitómmal - szenvedélyemmel. 

 Felfeszített és nincs tovább, csak egy irányba, a végső pusztulásba.
Hogy biztosan fönt legyek, jönnek a szegek, az utolsó felesek. 

Végleg ki vagyok terítve. 

Szenvedélyem bitójáról le nem jöhetek.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk! 

Ott voltál-e,amikor valakit- képletes-keresztre feszítettek?

 Vagy úgy,hogy te tetted vagy úgy,mert megengedted! 

Vedd le most azt az embert,és Jézust is, a keresztről!

 Ha pedig veled tették,vizsgáld meg,hogy meg tudtad-e bocsátani tudatlanságukat,sőt tudsz-e engesztelő energiákat küldeni nekik,mint ahogyan Jézus is tette?