XII. STÁCIÓ

JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Jézusom! Egyedül voltál haláltusádban és halálodban. 

Bár néhányan álltak a kereszt körül, a katonák, a százados, ki megvallotta "Ez valóban Isten fia volt", néhány asszony, édesanyád, a szeretett tanítvány. 

Mégis teljesen egyedül voltál és mintha Atyád se figyelne rád. A haláltusa 3 órája hosszú. 

Hosszabb, mint az élet 3 órája, vagy az élet 33 éve. 

A haláltusa 1 pillanata örökkévalóság. 

Beteljesedett, beteljesítetted értem.
Végül én is egyedül maradtam. 

Bár voltak körülöttem, ki mély fájdalomban, szomorúságban tehetetlenül szenvedve, ki közönyösen nézte halálomat.

 Haláltusám - utolsó  nappalom-éjszakám - egy örökkévalóság.

 Lesz-e feltámadás? 

A végső megsemmisülés peremén, a szívem mélyén én is Atyámhoz kiáltottam.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk! 

 A 12-es rendszerű világunkban,ami ezen felül van,az maga a halál! 

Tehát az élet utolsó stációjában járunk! 

Vizsgáld meg életutadat,hogy volt-e olyan helyzet,ott abban a helyzetben,hogy nincs tovább?

 Hogy valamit végleg le kell zárni! 

Hozd létre magadban a megnyugvást,hogy új úton indulhass el!