Esküszöm neked  

Történt egyszer, hogy valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. 

Közben két sor lábnyomot látott a homokban, amik egymás mellett haladtak: a sajátját és az Úrét...
Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra.
Ekkor vette észre, hogy az út folyamán sokszor csak egyetlen sor lábnyom volt látható. 

Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.

Bántotta a dolog, így megkérdezte az Urat:
- Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. 

De íme a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. 

Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor a leginkább szükségem volt Rád...
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! 

Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. 

A megpróbáltatás idején - amikor csak egy sor lábnyomot látsz -, akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak.