Böjte Csaba ~ A Fehér Szív Útja
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!
Miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké, ámen.
A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.
A most útjára induló sorozat szolgála lelkük felemelkedését és egy olyan lelki utat,
mely az állomásokon keresztül meghozza majd ajándékait.
Hálával és köszönettel Böjte Csaba atyának,
hogy vezet és kísér bennünket ezen a belső utazáson.
Előszó
A
mai világban nagyon sokan foglalkoznak a fizikai testük, belső szerveik
megtisztításával, méregtelenítésével, ezért az emberek különféle
kúrákon vesznek részt, nehéz gyakorlatokat végeznek, táplálkozásukat,
mindennapi életüket átszervezik. Szerintem jól teszi az, aki elindul
ezen a sokszor orvosok által javasolt úton, hogy tavasszal a sok téli
salaktól, méreganyagtól, tartósítószertől a testét megszabadítsa.
Az
ember testi-lelki valóság, nekünk nem választanunk kell a test és a
lélek között, hanem az embert a maga egységében kell elfogadjuk,
értékeljük és ápoljuk. Nem szabad se testi, se lelki dimenzióját az
életnek elhanyagolni, megvetni, másodrendűnek bélyegezni. Bűn az is, ha
valaki e szép világnak és benne az embereknek csak a lelki, szellemi
oldalát értékeli, de az is gond, ha nem veszünk tudomást arról, hogy az
Isten alkotta ember nem csak 50-70-100 kg élő szövet. Ezért, kisebb
testvéri szeretettel, szeretnék egy utat mutatni, mely az egész embert a
maga szellemi, lelki méltóságában képes megtisztítani, gyógyítani,
felszabadítani, az Isten-gyermeki örömteli méltóságra emelni.
Tudatosan
elkövetett bűneink lehúznak, a rossz döntéseink, át nem gondolt
cselekedeteink szabadságunkat, emberi méltóságunkat nemcsak
beszennyezik, de össze is törhetik. Az orvosok egybehangzó véleménye,
hogy a gondolatban, cselekedetben, mulasztásokkal elkövetett bűneink
mindenféle testi, szellemi betegségnek a forrásai lehetnek. Anyánk, az
Egyház a húsvéti szent időben az embereket ösztönzi az elcsendesedésre, a
szellemi, lelki tisztulásra, a bűnbánat tartására. Ősidőktől a lelki
tisztulás útjára lépő ember Isten törvényeire figyel, azok fényében
újítja meg életét. Az erkölcsi életünket szabályozó parancsok világosak,
egyértelműek, és hosszú évezredek tapasztalata alapján váltak az
emberiség közkincsévé, ezért merem én is a bűnbánat útján mint
jelzőoszlopokat magunk elé állítani.
Isten a történelem során háromszor adott parancsokat az emberiségnek.
I.
A Szentírás szerint, még a bűnbeesés előtt, Teremtőnk két dolgot kért
tőlünk: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a
földet". Igazából e pár szóban Isten az önfenntartás, fajfenntartás
parancsát adta nekünk. Minden embernek kötelessége az életét
fenntartani, megtanulni uralni a saját testét, de a kommunikáció
alapvető eszközeit is, a beszédet, írást és mindazt, mi egy embert
emberré tesz. Ha útra kelünk, uralnunk kell a közlekedőeszközt, a
szerszámokat, a gépeket, mindazt, mi körülvesz, mit az emberiség
évmilliárdok alatt felfedezett, alkotott, mi a civilizációnk része,
meghatározója. Uralnunk kell gondolatainkat, vágyainkat, szavainkat,
pont úgy, ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztustól láttuk, aki még elárulása
estéjén is, nagycsütörtökön képes volt testvérei lábát megmosni.
Természetesen nemcsak "uralni", nagyra értékelni kell az életet, hanem
azt alázattal, szeretettel mint drága ajándékot tovább kell adnunk a
gyermekeinknek, az utánunk jövő generációnak. A fajfenntartás ösztöne
minden élőlényben ott van, nekünk ezt a törvényt Isten adta a Teremtés
könyvének az elején. Az élet továbbadása, szolgálata olyan parancs,
melyet ha tudatosan megszegünk, súlyos bűnt követünk el. Az Isten adta
fényt, az életet bűn veszni hagyni, kioltani.
II.
Sajnos nem volt elég e két rövid, világos parancs, ezért Isten a bűnbe
esett emberiségnek részletes eligazítást adott a tízparancsolatban. A
tízből a három első parancsolat Teremtőnk felé irányítja figyelmünket, a
következő hét szüleinkkel és embertársainkkal való viszonyunkat
határozza meg.
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
III.
És végül megváltónk, Jézus Krisztus hihetetlen tömörséggel
összefoglalta Isten akaratát a Főparancsban, az Isten, az embertárs és
az önmagunk szeretetének a parancsolatában.
'Szeresd
Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez:
szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész
törvény és a próféták.' (Mt 22,37-40)
Több
ezer év és összesen tizenöt rövid, tömör parancs, melyeket ha
betartanánk, a mi éltünk is, de az egész emberiség élete is gyökeresen
megváltozna. Nem az a cél, hogy mi egymás életét vizsgálgassuk,
ítélkezve egymás hibáit, bűneit kiteregessük, mert az acsarkodás csak
rosszabbá tesz bennünket. Az vinne előbbre, ha mindenki a maga életében
teremtene rendet, és ez
lehetséges is, mivel a magunk élete felett mi magunk döntünk. Vegyük
alázatosan, hosszan Isten parancsait, kéréseit, és a boldogságra vezető
út jelzőkövei mentén induljunk el. Lépjünk rá a bűnbánat, a tisztulás
útjára, és minden egyes törvénynél megállva gondolkozzunk el, hogy
életünk mennyire van összhangban az Isten adta normákkal. Tudnunk kell,
hogy a bűnbánat útjára lépő ember az elcsendesedés, az elmélkedés
fényében nemcsak a múltját faggatja, hibáit ismeri fel, hanem kemény
döntéseket is hoz, pályáját bölcsen módosítja, saját lépteit - a múltját
megbánva - a szeretet útjára igazítja.
Az
elmúlt napokban Budapesten voltam, és a pálos Sziklatemplomtól a
Gellért-hegy oldalában a pesti ferences templomba zarándokoltam néhány
testvéremmel. Nagy élmény volt a csodálatosan szép tájban, jó időben,
imádságos szeretettel bandukolni a templom felé, melyben, mikor
odaértünk, éppen szentmiseáldozatot mutatott be az atya. A zarándokutunk
végén az Eukarisztiában az élő Isten fogadott. Ezt az egyórás utat mint
bűnbánati zarándoklatot tiszta szívvel merem ajánlani mindenkinek.
Remélem, eljön az idő, mikor a földből sudáran kinő tizenöt kopjafa,
mindegyikbe belefaragva egy-egy isteni parancs, hogy mint néma
felkiáltójelek megállítsanak, és némán ösztönözzenek lépteinket Istenünk
lépteihez igazítani.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér, Déva,
2013.febr.13.
BÖJTE CSABA A Fehér Szív Útja Helikon Kiadó, 2013 (5-15. old.)
