Chiara Lubich ~ A szeretet művészete

Mindenkit szeretni

'Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. 

Így lesztek fiai a mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.'

(Mt 5,44-45)

A szeretet első számú ismérve

A szeretet első számú ismérve az, hogy mindenkit szeretni kell.

Az ilyen szeretet megkívánja, hogy különbség nélkül szeressünk mindenkit, úgy, mint Isten. Nem szabad tehát válogatni aszerint, hogy valaki szimpatikus vagy nem, öreg vagy fiatal, hazánkfia vagy külföldi, fehér vagy színes bőrű, európai vagy amerikai, afrikai vagy ázsiai, keresztény vagy zsidó, muzulmán vagy hindu...

Mai kifejezéssel élve ez a szeretet nem ismeri a 'diszkrimináció semelyik formáját'.

Az isteni és az emberi szeretet

A természetfölötti szeretet - amely részesedés ugyanabból a szeretetből, ami Istenben van, ami Isten - nagyon sok szempontból különbözik az emberitől, de különösen két vonását tekintve más. Az emberi szeretet megkülönböztet, részleges, bizonyos testvéreket szeret, mint például a vér szerintieket, vagy a művelteket, a gazdagokat, a szépeket, a köztiszteletben állókat, az egészségeseket vagy fiatalokat, egy bizonyos faj vagy kategória képviselőit, a többieket pedig nem, vagy nem ugyanúgy szereti.

Az isteni szeretet ezzel szemben mindenkit szeret, egyetemes.

Egyetemes testvériség

Tekintsünk mindenekelőtt a sok gyermek Atyjára. Azután lássuk meg minden teremtményben az egyetlen Atya gyermekét. Gondolatainkkal és érzéseinkkel túl kell lépnünk minden emberi korláton, melyet az élet emelt, és arra kell törekednünk, hogy természetes dolog legyen számunkra az egyetemes testvériség az egyetlen Atyában, Istenben. Jézus, a példaképünk két dologra tanít bennünket, ami egy és ugyanaz: egy Atya gyermekei vagyunk és egymás testvérei.

Tárjuk ki szívünket

Ki kell tárnunk szívünket, le kell győznünk minden akadályt, és be kell fogadnunk a szívünkbe az egyetemes testvériséget: az egyetemes testvériségért élek!

Ha mind testvérek vagyunk, akkor mindenkit szeretnünk kell. Mindenkit szeretnünk kell! 

Látszólag egy szó csupán, valójában pedig forradalom!

Az egység mindenki öröksége

Az egyetemes testvériség felszabadít bennünket minden rabszolgaság alól, mert a megosztottságok rabszolgái vagyunk szegények és gazdagok, nemzedékek: apák és fiúk között, fehérek és feketék között, fajok között. Rabszolgák vagyunk, kritizálunk másokat, akadályokat építettünk és gátakat emeltünk egymás között.

Ezt nem lehet! Arra van szükség, hogy kiszabaduljunk a rabszolgaságból és minden emberben, valóban minden emberben meglássuk az Istennel való egység és az egymás között megélt egység lehetséges örökösét.

Ne legyenek előítéleteink!

Keresztény hivatásunk, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy 'mindnyájan legyenek egy' (Jn 17,21).

 Tehát élesszük fel magunkban a hitet, hogy minden ember meg van híva az egységre, mert Isten mindenkit szeret.

És ne keressünk ilyen kifogásokat: 'Ő soha nem fogja megérteni', 'ő pedig nem elég nagy ahhoz, hogy megértse', 'azt a rokonomat jól ismerem, tudom, mennyire ragaszkodik a földi dolgokhoz', 'ő a spiritizmusban hisz', 'ő már túl öreg'...

Ne legyenek előítéleteink! Isten mindenkit szeret, mindenkit vár.