Chiara Lubich ~ A szeretet művészete
'EGGYÉ VÁLNI'
Szeretetté kell válni
Van,
aki "szeretetből" cselekszik. Van, aki úgy cselekszik, hogy igyekszik 'szeretetté válni'.
Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de például abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével, nem túl szerencsés, terhes szeretetével.
Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.
Ezért kell 'szeretetté válni'.
A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek.
Mi akkor vagyunk - abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem Isten élete él bennünk -,
ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni.
A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.
De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogyan a testvér kívánná, amilyennek ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.
Mindent, kivéve a bűnt
Meddig kell 'eggyé válnom' minden felebarátommal, hogy szeressem, szolgáljam őt, s így előbb vagy utóbb eljussunk az egységre? A választ maga Jézus adja meg. Ő valóban eggyé vált velünk, amikor emberré lett. Megtapasztalta a fáradtságot, a szenvedést, sőt még a halált is. Mindent megtapasztalt a mi állapotunkból, kivéve a bűnt.
Így nekünk is 'eggyé kell válnunk' mindenkivel, akivel az élet jelen pillanatában találkozunk.
Át kell élnünk aggodalmait, fájdalmait, örömeit, mindet, kivéve a bűnt.
Csak az ilyen módon megélt keresztény szereteten lesz áldás, ez lesz termékeny. És erre sokan fognak válaszolni. Így - mint a vízbe dobott kő körül terjedő hullámok - körülöttünk is ki fog tágulni azoknak a köre, akik Istent akarják Ideáljuknak.
A beszéd kockázata
Ahhoz, hogy szeressünk, először "eggyé kell válnunk" a felebarátokkal mindenben, a bűnt kivéve.
Ez jól is van így. De nem szabad, hogy ez kifogás legyen, és emiatt ne vállaljuk a beszéd kockázatát. Vigyáznunk kell, hogy össze ne keverjük az igazi és a hamis óvatosságot, és emiatt el ne akadjunk a mindent elhárító csendnél.
Jézus természetesen eggyé vált mindenkivel. Borrá változtatta a vizet, megszaporította a kenyeret, lecsillapította a vihart, meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a holtakat. De ezzel egy időben beszélt is. De még mennyire beszélt! Szavai szeretetet ébresztettek és gyűlöletet szítottak iránta.
Így lesz ez velünk is, de ezért nem kell hallgatnunk.
Figyeljünk jól a minket vezető belső hangra: mindig adódni fognak új lehetőségek, amikor alkalmunk lesz továbbadni ajándékunkat akár alkalmas, akár alkalmatlan - ahogy Szent Pál is mondja
(vö. 2Tim 4,2).
A felebarát ajándék
Ha eggyé válunk a másikkal, az megnyílik, kitárul, megnyilatkozik, megmutatja önmagát, és megajándékoz bennünket akár zsidó, muzulmán vagy buddhista létéből valamivel.
Felragyogtat valamit lelkünk előtt végtelen gazdagságából, amiről még csak nem is álmodtunk.
Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de például abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével, nem túl szerencsés, terhes szeretetével.
Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.
Ezért kell 'szeretetté válni'.
A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek.
Mi akkor vagyunk - abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem Isten élete él bennünk -,
ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni.
A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.
De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogyan a testvér kívánná, amilyennek ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.
Mindent, kivéve a bűnt
Meddig kell 'eggyé válnom' minden felebarátommal, hogy szeressem, szolgáljam őt, s így előbb vagy utóbb eljussunk az egységre? A választ maga Jézus adja meg. Ő valóban eggyé vált velünk, amikor emberré lett. Megtapasztalta a fáradtságot, a szenvedést, sőt még a halált is. Mindent megtapasztalt a mi állapotunkból, kivéve a bűnt.
Így nekünk is 'eggyé kell válnunk' mindenkivel, akivel az élet jelen pillanatában találkozunk.
Át kell élnünk aggodalmait, fájdalmait, örömeit, mindet, kivéve a bűnt.
Csak az ilyen módon megélt keresztény szereteten lesz áldás, ez lesz termékeny. És erre sokan fognak válaszolni. Így - mint a vízbe dobott kő körül terjedő hullámok - körülöttünk is ki fog tágulni azoknak a köre, akik Istent akarják Ideáljuknak.
A beszéd kockázata
Ahhoz, hogy szeressünk, először "eggyé kell válnunk" a felebarátokkal mindenben, a bűnt kivéve.
Ez jól is van így. De nem szabad, hogy ez kifogás legyen, és emiatt ne vállaljuk a beszéd kockázatát. Vigyáznunk kell, hogy össze ne keverjük az igazi és a hamis óvatosságot, és emiatt el ne akadjunk a mindent elhárító csendnél.
Jézus természetesen eggyé vált mindenkivel. Borrá változtatta a vizet, megszaporította a kenyeret, lecsillapította a vihart, meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a holtakat. De ezzel egy időben beszélt is. De még mennyire beszélt! Szavai szeretetet ébresztettek és gyűlöletet szítottak iránta.
Így lesz ez velünk is, de ezért nem kell hallgatnunk.
Figyeljünk jól a minket vezető belső hangra: mindig adódni fognak új lehetőségek, amikor alkalmunk lesz továbbadni ajándékunkat akár alkalmas, akár alkalmatlan - ahogy Szent Pál is mondja
(vö. 2Tim 4,2).
A felebarát ajándék
Ha eggyé válunk a másikkal, az megnyílik, kitárul, megnyilatkozik, megmutatja önmagát, és megajándékoz bennünket akár zsidó, muzulmán vagy buddhista létéből valamivel.
Felragyogtat valamit lelkünk előtt végtelen gazdagságából, amiről még csak nem is álmodtunk.
