"Az erény szokás által válik sajátunkká." /Arisztotelész/

"Vess el egy gondolatot és tettet aratsz, vess el egy tettet és szokást aratsz, vess el egy szokást és jellemet aratsz, vess el egy jellemet és sorsot aratsz."


A tétlenség állapotának megtörése

A mentális tehetetlenség állapotának hatását megtörhetjük a gyümölcséért végzett tettettek által.
 A célok nélküli ember jelentés nélküli, így mindig tűzzünk ki magunk elé elérendő feladatokat, mert a megvalósításukra tett erőfeszítés frissességgel tölti meg napjainkat.
Életünk legemelkedettebb célja önmagunk megismerése lehet, mert amellett, hogy ez egy magasztos feladat, minden más cél megvalósításának az alapja.

A jóság szerepe

A védikus személyiségfejlesztés nagy hangsúlyt fektet a jóság minőségének kifejlesztésére, hiszen ez a legmagasabb rendű kötőerő, amelyben helyet foglalva lehetőségünk nyílik önmagunk tényleges megértésére. Amíg a jóság minősége megtisztít addig a szenvedély minősége aggodalmat és szenvedést, a tudatlanságé pedig ostobaságot, illúziót eredményez. A jóság /szattva/ állapotra egyensúly jellemző, amely a test, az elme, az érzelmek és a cselekedetek tisztításával érhető el. Kizárólag ebben az állapotban képes az ember úgy látni magát, ahogy ténylegesen "van". Ezt a helyzetet az ajurvédikus hagyományok szerint megfelelő étrenddel, a test tisztán tartásával, az érzékszervek szabályozásával, az elme rögzítésével és a meditációval  érhetjük el.
Ha valaki tudatosan gyakorolja a jóság minőségének tulajdonságait, akkor le tudja győzni a szenvedély és a tudatlanság kedvezőtlen hatásait.

A kötőerők meghatározása

Az indiai védikus irodalom sokatmondó kifejezéseket használ annak érdekében, hogy bemutassa a természet elsődleges, mindenre hatást gyakorló energiáit.

 Megtanítja azt is, hogy az ember hogyan viszonyuljon ezekhez az energiákhoz annak érdekében, hogy harmóniában tudjon maradni önmagával és környezetével. 

Az ájurvéda és a jóga hagyományai szerint az anyagi természetben egy isteni eredetűnek tekintett kozmikus intelligencia háromféle elsődleges energiája működik. 

Ezek az erők, amelyeket a szanszkrit nyelv gunáknak („ami megköt”) nevez, mindent áthatnak, meghatározzák és befolyásolják mindennek a létezését és működését.

 Hatásukra az élőlény egyre inkább a külső világhoz kezd kötődni, s eredeti tudatát feledve a test nem teljesen megértett érdekeit szolgáló, erős „testtudatot” fejleszt ki.

 Ez a testtudat azt jelenti, hogy az életünkben mindent, még önmagunkat is az anyagi testünkkel kapcsolatban szemlélünk, s nem nagyon fogadjuk el semmi olyan dolognak a létezését, amit a testünk (megannyi érzékszervünk) így vagy úgy közvetlenül nem tapasztal. 

Természetesen ez a folyamat az embert egyre távolabb sodorja attól az eredeti harmóniától, ami rá létezésének kezdetétől fogva jellemző volt. 

Az önvaló tetteinek és a testtudat tetteinek egymásra hatása (egymásnak feszülése) az, ami személyiségünket kialakítja. 

Mindkét cselekvésformát a magunkénak érezzük, azonban az egyik (az önvaló tettei, melyek a természettel, az univerzális törvényekkel való harmóniára törekszenek) eredetileg is hozzánk tartozik. A másik (a testtudat tettei) pedig felvett viselkedésminta, amellyel azonban olyan régóta azonosulunk, hogy a sajátunknak fogadjuk el.

Az alábbi táblázatban azt láthatjuk, hogy az egyes kötőerők miként befolyásolják a mentális test három összetevőjének (intelligencia, elme és hamis ego) működését és a tudatot.